Eredetileg nem terveztem, hogy foglalkozom még a COVID-19-cel, de történt néhány dolog, ami miatt mégis elszántam magam.

        Először: szakmánk jeles képviselője, " A  Gödény" felpörgött a rádiós sikerén felbuzdulva, és tüntetést szervez a járványügyi korlátozások ellen a Szabadság téren. Hogy mi van?!  Egy felelősségteljes egészségügyi dolgozó csatázik egészségvédő, járvány terjedését akadályozó intézkedések ellen? Ráadásul mondvacsinált okokra alapozva? Nézzünk már körül egy kicsit!  

   - Nem akarnak rettegni, félelemben élni. Jó hírem van: Ebben a hazában, ahol élünk, nem kell rettegni, mert biztonságban vagyunk, amennyiben betartjuk a rendelkezéseket. Ezeket nem viccből hozták, és bizonyosan hatékonyak. Tehát nem kell félni, és ezzel csökkenteni az immunrendszerünk hatékonyságát.

   - Elegük van a maszkból. Elárulom, nekem is. Mégis minden nap viselem a vonaton, amivel dolgozni jövök. És elviselem, ahogy a kis 20 év körüli büszke fiúcskák becsmérlően végigmérnek, hiszen ők bátrak, nekik nem kell a maszk, nem úgy, mint a véneknek. Bocsi, kisöcsi, sajnos nem bátor vagy, hanem hülye. Mert a maszkkal a saját nagyidat, dédidet védheted meg az értelmetlen szenvedéstől vagy haláltól. Erről csak ennyit.

   - Felháborító, hogy korlátozzák a személyes szabadságukat az utazási tilalmakkal. Hát, bizony, ez micsoda gonoszság! Csak hát azt szívesen elfelejtik, hogy egy közösség tagjaként nem csak jogaink vannak, hanem kötelezettségeink is. Az egyik az, hogy idős társainkat védjük. Egyébként meg lehet utazni, csak utána ki kell fizetni a tesztet. Valamit valamiért. Örüljön neki mindenki, hogy az a legnagyobb gondok egyike, hogy hogyan lehet felkerülni az Indexre, és nem az, hogy nem tudod a szerettednek megadni a végtisztességet, mert a halottasházakban hegyekben állnak a befolpackozott testek, futószalagon megy a hamvasztás, vagy dózerral tolják a testeket a tömegsírokba. Nem ugyanaz a kategória.

   - Ez csak üzlet és félretájékoztatás.  Nos, természetesen ezekben is van valami, csak hát ez sem újkeletű dolog. Amióta az ember öntudatra ébredt, azóta vannak érdekcsoportok, van manipuláció. A két legnagyobb az üzlet és a politika. Ezekbe a laikusnak nem kell belefolynia, végezze az, akinek az a dolga.

    A másik dolog: milyen csodás országok vannak tőlünk nyugatra, ahol ingyenesen tesztelik a lakosságot!  Aha, tényleg!  Ennek az értelme nem túl sok, gondoljunk bele: A teszt a pillanatnyi állapotot mutatja majd meg, de 2 nappal később. Vagyis, vagy addig nem mégy sehova, vagy szkafanderben jársz, hogy az akkori állapotodat konzerváld. Ha ez nem így volt, akkor pozitívként addigra megfertőzhettél egy csomó embert, negatívként viszont összeszedhetted valahol. Ennek csak akkor van valódi haszna, ha minden egyes napon tesztelünk, ami ugye abszurdum. Vagy akkor, ha szép statisztikát akarunk felmutatni:  200 millió tesztből volt 200 ezer halott. Ez szép eredmény. Na de majd amikor az éves halálozási adatokat hasonlítják össze, és ott lesz fehéren-feketén, hogy 2019-ben elhunyt 20 ezer ember, 2020-ban pedig 200 ezer, hát azon nem lesz mit filózgatni, egyértelmű lesz a védekezés hatékony, vagy kevésbé hatékony volta. Igen, van olyan teszt, ami megmutatja, hogy már átestél rajta, de már kiderült, hogy előfordulhat újbóli fertőződés, illetve azokat a teszteket arrafelé sem osztogatják ingyen.

     Nnna, ez most kijött. Így könnyebb folytatni a továbbra sem könnyű alkalmazkodást. Mindenkinek sok sikert hozzá!

       A nyári meleg  próbára teszi a szájüregünket is, de néhány egyszerű szokással  sokat könnyíthetünk a helyzeten. Először is a fogmosás gyakorlatát érdemes megváltoztatni: Őrült sikálás helyett inkább hagyjunk időt a fogkrémnek, hogy hatni tudjon. Enyhén befogkrémezett fogkefénket tartsuk nyugodtan a szánkban 10-15 percen át. Ha nem akarunk társalogni, és nem tettünk fél tubus krémet a kefére, nem akar semmi kifolyni, és meglepő dolgokat tapasztalunk majd! Nagyon fontos, hogy sosem szabad közvetlenül étkezés után fogat mosni (hiába tanultuk így az oviban), mert az étkezés közben kialakult savak fellazítják a fogzománcot, és ha nekiesünk a kefével, több kárt csinálunk, mint hasznot!

      Tehát itt is fontos az időzítés! És ami nagyon érdekes: 1 hét alatt megszűnik a fogérzékenység! Azt ugyanis a zománc problémája okozza, és könnyen megszüntethető a megfelelő ionok, főként kalcium pótlásával. Ezt pedig a nyálból szokta nyerni magának. Vagy a fogkrémből, de nem kell 2000 Ft-os, pont azt tudja a 400 Ft-os is, csak idő kell neki. Bevált módszer!!!

        Szintén fontos dolog: a megfelelő mennyiségű nyál legyen jelen mindig, így nem tudnak rombolni a savak, hiszen felhígulnak, egyúttal helyben vannak a fontos és szükséges ionok is. Ez is egy rém egyszerű gyakorlattal érhető el:  rágózással ! Ezt nem volt könnyű megszoknom, mert a mi családunkban a gyerekek számára elfogadott a rágózás, 50 felett már egyenesen botrány. De jó hír, hogy nem csak akkor "hat", ha "kérődzik" ( anyukám szavajárása a rágózásra) vele az ember, ha diszkréten az ínyünkre tapasztjuk, akkor is működik, mert a nyálelválasztás ingere, ha valami szilárd van a szájban, akkor ő dolgozik. Védelmezi a fogakat, megakadályozza a szájszag és a szomjúság kialakulását, ez nyáron nagyon hasznos dolog.

       Ráadásul nem kell hozzá sokezres szájvíz, ami fertőtleníti a szájüreget, mert ott is van ám flóra, ami kifejezetten szükséges az egészséges szájhigiénéhez, és azt nem is kellene feleslegesen bolygatni. Létezik természetes fogkrém, amely saját enzimek pótlásával tartja fenn a száj optimális állapotát.

        Gyerekkorunkban azt mondták, ha nincs mód fogat mosni, együnk meg egy almát lefekvés előtt. Na, ezt semmiképp ne tegyük! Jobban járunk 1-2 falat sajttal, natúr joghurttal, kefírrel, esetleg tejföllel. És tényleg nem nagy teher magunkkal hordani egy csomag rágót, és be-bekapni belőle egyet, mert rengeteg fog- és ínybetegséget lehet vele megelőzni.

         Őszintén ajánlom mindenkinek, élvezzétek az eredményeket! Kellemes nyarat Mindnyájatoknak!

              Saját tapasztalatomat szeretném megosztani minden kedves Olvasómmal, aztán ki-ki kedve szerint bánhat a megszerzett információval.

             Három fontos dolog van, amit elöljáróban érdemes tudni a körülményekről:

- ad 1: Nem vagyok egy szobanövény-guru, sajnos már nagyszámú áldozatom van, sose tudom belőni a                     vízszükségletet, általában agyonöntözöm szegényeket.

- ad 2: Minden nap megiszogatok 1 liter tejet. Ez még a babaszoptatás idejéből megmaradt szokás.                

- ad 3: Környezetbarát akarok lenni, próbálok vizet spórolni.

 Mindezekből adódott egy nagyon érdekes tapasztalat.  Úgy esett, hogy kigondoltam, hogy a növényeket ugyebár öntözni kell ( persze csak ésszel, most kezdek belejönni ), tejivás után a bögrét pedig el kell mosni. Ebből az lett, hogy közvetlenül az ivás után a bögrét teleengedtem tiszta vízzel, és ezt a kis vizet osztottam 5 felé ( ennyi a növénycsapatom létszáma otthon). Ez naponta többször is megtörténhet, de már végre figyelem, hogy ne legyen iszapos a föld, még előtte abbahagyom a táplálást, és tartok pihenőt. A munkahelyemen is van 2 növényke, akiket -csodák csodája- 7 év óta sikerül életben tartani. De ennek most vége, mert ettől a kis fehérjebeviteltől a növénykék úgy megtáltosodtak, mint egy amazóniai dzsungel!! Már nem csak kitartanak, hanem virulnak, élettel teltek, növekednek, szaporodnak. Az egyik otthoni, aki vitorlavirág, már 13 éve van nálunk, és eddig soha nem virágzott, hiába minden tápoldat. És most, láss csodát, a szokásos 1 száron 3 virág- felállás helyett nálunk 1 száron 6!!! virág lett, és a kibúvó fiókák- mert szaporodni is kezdett a virágzással azonos időben- száma 4, ami számomra szintén elképesztő.

             A futók,( amiből mindkét helyen van 1-1, a fajtájukat nem tudom, szív alakú, tarka levelük van), régen zöld alapon sápatag foltosak voltak, manapság a foltok szép sárgák lettek. Olyan tempóban növekszik, hogy 2 hét alatt beterít egy sarkot, erőteljes, fantasztikus energiát sugároz! Rájöttem, ha ez így folytatódik, nem lesz szükségünk virágcserépre, mindegyiküket dézsába kell majd ültetni. Szóval, kokszolnak a növények!

             Ebből számomra egyértelműen kiderült, mennyire fontos, alapvető építőkövei a fehérjék a sejteknek, függetlenül attól, hogy növényről, állatról, vagy emberről van szó. Korábban írtam már erről, ott az immunrendszer kapcsán beszéltem róluk, de ez csak egyik funkciójuk, még számtalan más,- például hordozó - feladatot látnak el, így optimális mennyiségben kell jelen lenniük az élőlényekben.

            Szóval, az egészséges élethez mindnyájan vigyük be szervezetünkbe az általunk legkedveltebb formában  kulcsfontosságú alkotóelemünket!

        Június negyedike a megemlékezések jegyében telt. Mindenki vérmérséklete szerint vonódik bele ebbe a történetbe, általában különböző intenzitással siratják a  bányák, földterületek elvesztését, ami teljesen normális, ha veszteség éri az embert. De ahogy hazafelé tartok a vonattal, és kívül elsuhan az ismerős táj, nekem egészen más gondolataim támadnak.

          Senki sem tagadhatja, valóban kiforgatták a hazánkat anyagi javaiból, de a legfontosabbat nem vehették el: a lelki erőt, a tartást! A szerződés aláírása után a hazánk olyan lett, mint egy ember, akinek kezeit és lábait levágták, aztán kidobták az utcára. Valószínűleg utána a feltételek kiötlői elégedetten dőltek hátra: " Na, ezeknek annyi! " Erre mi még 100 év múltán is itt vagyunk. Kicsi ország, nem különösebben gazdag, de amink van, azt a felmenőink teremtették meg kemény munkával, nem kiuzsorázott gyarmati népek vagy ókori, halálra hajszolt rabszolgák kalapálták össze nekünk.

          Tehát büszkék lehetnénk a hazánkra, a népünkre, ha ez ma érték lenne.Lovas nemzet vagyunk, nagyrészt ennek köszönhetjük gyönyörű hazánkat, hiszen a dús legelők és a bővizű folyók letelepedésre csábították őseinket. De vajon hányan érintették meg egy élő ló selymes szőrét mostanság? Inkább érintőképernyőt simogatnak. Hányan látták, ahogy egy csetlő-botló kiscsikóból hatalmas, erős, méltósággal telt, mégis szolgálatkész ló válik? Ki csodálja erdeinket, mezőinket, szép tájainkat? Inkább mindenki " Maldívra", Tenerifére meg Balira igyekszik.

           Pedig sokat adna egy kis jó értelemben vett nacionalizmus, ami valójában nemzeti öntudatot, a nemzeti értékek megbecsülését jelenti, nem társul hozzá más népek lenézése, lebecsülése. Mi, magyarok bátran lehetünk büszkék magunkra, hiszen minden körülmény ellenére talpon maradtunk, megőrizve emberi méltóságunkat. Erre kellene nagyobb hangsúlyt helyezni emlékezéskor, nem csak a veszteségeket sorolni. Természetesen vannak hibáink, lehet ránk mondani, hogy piálunk, zabálunk, sírva vigadunk, meg dagadtak vagyunk, de küzdeni is tudunk!  Kitartóan és elszántan tesszük a dolgunkat, hogy előbbre jussunk. 

           Közben ne felejtsük el megőrizni közös értékeinket.

            Kicsit enyhült a COVID-19  szorítása, de a borúlátó szakértők már látni vélik a közeledő második hullámot. Szóval, résen kell lennünk továbbra is. De amiről most írni fogok, minden egyéb fertőzéses időszakban megállja a helyét.

            Azt a legtöbben tudjuk, hogy az immunrendszer működésében , tehát szervezetünk védelmében kulcsszereppel bírnak az immunglobulinok, melyek a vérplazmában lévő fehérjefrakció tagjai. Fantasztikus dolgokat tudnak, van, amelyik specifikusan egy, korábban megismert kórokozóra "ugrik", van, amelyik minden külső betolakodót megtámad. Az ő működésük kisiklása az allergia és az autoimmun megbetegedés is. Az előbbi esetben ételek alkotói, vagy pollenek is kiváltják a közbelépésüket, holott erre valójában semmi szükség, míg az utóbbiban már a szervezet saját sejtjeire is rátámadnak a hiperaktív védelmezők.

            De maradjunk most az alapállapotnál: immunglobulinjaink tökéletes állapotban vannak, csak valódi vészhelyzetben aktiválódnak. A járványhelyzet alatt iszonyatos mennyiségű étrendkiegészítő fogyott ( tapasztalat + kamarai statisztikák ), mindnek "immunerősítő" , " immunsejteket aktiváló" hatást tulajdonítanak a leírások. Csak az nem tudatosult  eddig az emberekben, hogy csak azt lehet aktiválni, ami van. Az immunglobulinok ugyanis a vérfehérjék közé tartoznak, szervezetünk termeli őket, következésképp kell hozzájuk alapanyag, amit a tudatos táplálkozásunkkal kell szolgáltatnunk. Szükség van fehérjére, nagyobb mennyiségben. Nincs megszabva, hogy állati vagy növényi eredetű legyen, de azt szem előtt kell tartani, hogy  míg az állati fehérjék 80-100 %-ban szívódnak fel, a növényieknél ez az arány 50-70 %. Van, aki csak a természetes bevitelre esküszik, ilyen például Fekete László, akinek erejét messze földön ismerik és tisztelik, hozzám hasonlóan. De azt el kell ismerni, hogy ez azért negatívumokkal is jár, hiszen azért az ő általa elfogyasztott ételmennyiség bizony térfogatban is jelentős, nem mindenki tud 2 sült csirkét megenni egy étkezésre, ráadásul azért a vonalainkra is rányomná a bélyegét ez a fajta táplálkozás. De nincs probléma, hiszen léteznek már minden igényt kielégítő fehérjekoncentrátumok. Igen, a "gyúrós porok"-ról van szó, amik helyesen alkalmazva nagy-nagy segítséget jelentenek. Természetesen a hétköznapi életben, edzés nélkül módosul a fogyasztandó mennyiség is, de a hatás fantasztikus!

            Az érdekes az egészben az, hogy ezeknek a jól felszívódó, könnyen emészthető, ízletes kiegészítőknek helyet kellene kapniuk az idősek élelmezésében, hiszen ők már mennyiségre is jóval kevesebbet fogyasztanak, itt már kiemelt figyelmet kell fordítani a minőségre. Bevallom, én mindkét idős szülőmet " kokszolom" kicsit. Akkor kényszerültem rá először, amikor műtét utáni, illetve sztrókot követő lábadozás nyúlt hosszúra, kilátástalannak tűnt a helyzet, az étvágytalanság miatt gyors volt a leromlás. Természetesen gyógyszerészként a gyógyászati tápszerekkel próbálkoztam először, de nekem is el kellett ismernem, hogy azokból csak behűtve lehet pár kortyot meginni, annyira szörnyű az ízük. Nálunk az öcsém szokott "vasazni", tőle tudtam, hogy vannak ilyesmik, aztán utánanéztem kicsit a dolgoknak, és leesett az állam: sokféle összetétel, szénhidráttal vagy anélkül, csodás ízekben, jó állaggal, állati vagy növényi eredettel létezik sok-sok ilyen készítmény, több gyártótól is. Azóta  nagymaminak  egy adag por a kávéjába, nagypapának 1 db zéró szelet / mert cukorbeteg a szentem  :) /  naponta, és mindketten kivirultak, életerősek, vidámak, és legfőképp egészségesek ! Ha rajtam múlna, minden idősotthonban és kórházban napi rutinná tenném a fehérjekoncentrátumok felelősségteljes alkalmazását. 

           Nekünk nem kell megvárni az élemedett kort, tudatos táplálkozással javíthatjuk életminőségünket, és egyúttal védekezhetünk a fertőzések ellen. Mindenkinek sok sikert hozzá!

          Lassan kikeveredünk a járvány miatt felforgatott élethelyzetünkből, és visszatérhetünk a megszokott létünkhöz. Ehhez kaptam tegnap két igazán hathatós segítséget. Az egyiket egy kis magáncégtől, a másikat egy tekintélyes szolgáltatótól.

         Kezdeném a kisebb céggel: egy hete kerestek meg a bejárati ajtó felújítását illetően. Az ötlet jó volt, amit elmondott a képviselő, az igen korrekt és logikus volt. Az időpontot is gyorsan fixáltuk, és örültünk, hogy a tavaszi megújulás látványosabb lesz. Ráadásként aztán 3 nappal később bejelentkezett a társasházunk digitális szolgáltatója is, hogy a korábban jelzett modernizálást akkor most végre is hajtanák nálunk, és a már egyeztetetthez közeli idősávot adtak meg, így  egy nap alatt totál felturbózódni látszott az otthonunk. Mivel felnőttek már a gyerkőceim, ők tartották a frontot, míg én dolgoztam. Mint később kiderült, ez pont így volt a kedvezőbb számomra.

        A nagy nap estéjén boldogan mentem haza, vártam az újdonságokat. Az ajtó tényleg szép volt, a félfára viszont csak egy kb. 1 centis csík jutott a lécből, ami kicsit rontott az összképen. De ez semmi volt ahhoz, hogy benyitáskor a kilincs annyira szorult, hogy lenn is maradt, kézzel kellett visszafeszíteni, és ez a hét végéig így is lesz, mert akkor fogom visszatenni a régi kilincset, mert a zár maradt. Kutattam az állítólagos törésvédelem után, de az valszeg láthatatlan, mert a fenyőlécek alatt semmi sincs. Vagy arra gondoltak, hogy azok úgy recsegnek majd betörés esetén, hogy valaki felfigyel majd a zajra? Rejtély...Ja, és a kukucskálót is ki kellett cserélni, mert a régi rövid volt a megvastagodott ajtóhoz. És a levélbedobó nyílását is meg kellett szüntetni, kívülről léc borítja, belülről ki van szedve belőle a műanyag betét, és egy idétlen lyuk tátong a farostlemez ajtón, ami ugyanúgy lötyög, és réssel csukódik, mint előtte, bár 8000 Ft volt a beállítás költsége. Kaptunk megoldási javaslatot a lyuk problémájára: tegyünk rá egy posztert. Ráadásul a pasas egy órával előbb jött, összefutott a még ott tevékenykedő net-szerelőkkel, látványos hisztit csapott, majd az ajtót bevitte a szőnyegpadlós nappaliba, ott fúrt-faragott, majd minden hulladékot otthagyva- a csomagolóanyagot is- felkarmolta a pénzt, és lelépett. A nagylányom fél óráig porszívózta a forgácsot a szőnyegből, levitte a 8 négyzetméter fóliát,de van új(nak tűnő) ajtónk!

       Közben a kábelszolgáltatónk is ügyködött, két szerelő érkezett, kölcsönkérték a létránkat, körülnéztek, majd közölték, hogy vagy hívunk egy villanyszerelőt, és csináltatunk egy plusz konnektort, vagy hozunk egy hosszabbítót, és akkor most meglesz a dolog. Gyermekem nem volt rest, előkapott egy hosszabbítót, és készségesen vitte is. Mi panelban lakunk, kihelyezett előtérrel, úgyhogy egy szekrényben van minden, a lakásba befutó kábel. De nem villanyóraszekrény az, hanem egy normál, beépített szekrény, aminek egy része okosan kihasználható. Eddig mi is ezt tettük, most viszont a két jóembernek nem volt kedve 5 méter kábelt behúzni a sínbe, hanem  a modemet beszuszakolták a szekrénybe, amit így becsukni sem lehet, a hosszabbítót keresztbe vezették a folyosón, és a zsinórra nagyvonalúan rádobták a cipősszőnyeget, hogy ne essünk hasra a benne. Természetesen a zsínórcafatokat, koszt ők is otthagyták, és gyorsan távoztak. Na, ez már olyan probléma, amit házilag nem tudunk megoldani. Szerencsére van "kütyüszerelő" ismerős, aki ezt életvitelszerűen műveli, őt kértük meg, hogy mentsen meg bennünket.A jövő héten ez is meglesz.

         A  népszerű rádiós műsorvezetőt hallgatva nála állandóan visszatérő momentum, hogy most majd megváltozik az emberek gondolkodása, mert rádöbbentette őket a járvány sok dologra.

         Az én tapasztalatom ezen a téren egészen más: minden maradt a saját kerékvágásában. Azért nem mondom, hogy régi kerékvágásban, mert a régi mesterek ilyen munkát nem adtak volna ki a kezükből, hiszen az jellemzi őket. Ezzel el is mondtam a lényeget.

         Még egészen kisiskolás voltam, amikor volt egy ilyen sorozat a tévében, úgy 46-48 évvel ezelőtt. Háborús film volt, úgy rémlik, talán szovjet, és a főhős neve Stirlitz volt. Már semmi konkrétra nem emlékszem belőle, csak az a furcsa érzés idéződik fel bennem, ami  akkor is foglalkoztatott: hogy érezhették magukat akkor ott az emberek, amikor szép tavasz volt, virágok nyíltak, sütött a nap, madarak csicseregtek, de közben meg éheztek, rettegtek, lőttek rájuk, sokan meghaltak. Hogyan férhetett meg ez a két dolog egymás mellett a világban?

           Most is ez jutott eszembe, ahogy dolgozni jöttem ( egészségügyisként home office kizárva): a vonatból látom a szép zöld erdőket és mezőket, a sok nyuszit és őzikét, akik vidáman kergetőznek, és lopkodják a szépen kikelt vetést, de nem lehet érte haragudni rájuk,(illetve én nem tudok), a döcögő vaddisznókat és rosszalkodó malackáikat, és a haszonállatok közt is most van a bébi-bumm, kisbocik, kiscsikók, kisbarik , kecskegidák poroszkálnak a mamájuk mellett a legelőkön. Bársonyos napsugarak dédelgetnek, szelíden cirógat a szellő...A fenébe, már megint nyomja a fülemet a maszk pántja!  Ez visszarángat  az idillből a kemény valóságba.

           Persze, tudom, ez azért nem ér fel egy háborúval, bár most is vannak, akik elveszítik szerettüket, vagy veszélybe kerül a megélhetésük, vagy mindkettő akár, de azért most ez a ritkább, legtöbbünk csak a védekező intézkedések kényelmetlenségeit kénytelen elviselni. Ugyan most nekünk, vidékieknek csökkent némileg a szorítás, éppen most kell a leginkább észnél lennünk, amikor legszívesebben már a lovak közé dobnánk a gyeplőt, hisz belefáradtunk a kijárási korlátozás megpróbáltatásaiba.

            De most a legfontosabb, hogy betartsuk a védelmünket szolgáló rendelkezéseket, hordjuk a kényelmetlen maszkunkat minden zárt térben, tartsuk a távolságot, hiszen a gyakoribb találkozások nagyobb eséllyel eredményezhetik a fertőződést. Ennek elkerülése érdekében pedig erősítsük magunkat testben és lélekben, mert ezeknek van a leginkább pozitív hatása az immunrendszerünkre, amire most óriási szükségünk van.

             Dobjuk be minden tartalékunkat, hogy a nyarat és az őszt már fellélegezve élvezhessük. Tudom, vannak vészjósló hírek az őszt illetően, de maradjunk csak a jelenben, itt és most, és élvezzük a természet megújulását, töltődjünk fel, akkor könnyebb lesz elviselni, bármit is hoz a holnap.

             Elkényelmesedett korunkban nagyon sokan erre várnak: majd valaki megcsinálja, amit valójában nekik kéne.  Sajnos  gyakran akkor is így van, ha döntést kell hozni, holott a saját életét érintő kérdésekben az ember saját maga az egyetlen, aki minden körülmény ismeretében határozhatja el a következő lépést.

           Az emberiség nagy része belepuhult abba, hogy szolgáltatások veszik körül, ha akar valamit, csak fizet, és a dolog el van intézve. Ez vezethetett oda is, hogy a szolgáltatást végzők elveszítették identitásukat, emberi mivoltukat. Eszközökké váltak, akik pénz ellenében lesik a megrendelő minden kívánságát, és zokszó nélkül, mosolyogva teljesítik is azt. És való igaz, a szolgáltatást végző nem akarja elveszíteni az ügyfelét, így tényleg mindent megad  erőn felül is. Ördögi körbe került egy egyébként átlagos, mindennapi emberi kapcsolat.

          Pedig napjainkban olyan időben élünk, amikor szükség lenne az egyéni erőtartalékokra. Az rendben van, hogy vigyázunk idős embertársainkra, de nem gubbaszthatunk örökké az odúinkban szűkölve, nem omolhat össze emiatt a világunk, tennünk kell a dolgunkat. És nem tud a kormány minden egyes embert külön megvédeni, bár megtesz mindent, amit csak lehet, de az egész világra kiterjedő levegőszűrést nem oldhatja meg. Magunkban kell bíznunk, a saját, nap mint-nap heroikus munkát végző immunrendszerünkben, amely életünk minden egyes napján vírusok, gombák, baktériumok milliárdjait közömbösíti. A saját immunrendszer védelme kéne, hogy elsődleges legyen, nem a később hatalmas környezeti terhelést okozó maszkok, kesztyűk,fertőtlenítők, mert azok nem vehetnek körül bennünket a nap 24 órájában.

           Csak hát ezt nem oldhatja meg más. Majd valaki feltalálja az oltóanyagot, és akkor mindenki biztonságban lesz, ez most a trend. Igen, ígéretesek a kutatások, de az még messze van, hogy realizálódjon is az eredmény, viszont addig is telik az életünk, aminek a minőségét viszont magunk határozhatnánk meg. Akinek az a szimpatikus, várhat mindig az aktuális " valakire", aki leveszi a gondot a válláról.

          De jobban jár az, aki elébe megy a nehézségeknek, alaposan felkészül, és tartalmas, értékes életet teremt magának. És ez elsősorban nem pénz kérdése, nem kell százezrekért vitaminokat, ásványi anyagokat, illóolajokat venni, és várni a sikert. A helyes táplálkozás az egyik alappillére az immunrendszer védelmének, de ugyanekkora súllyal esik latba a mentális felkészültség is.

            Jusson csak eszünkbe, miket írtak már a WC-ből kicsapódó, az automata kézszárítókból kisüvítő, a mosogatószivacsban, fogkefében megbúvó, többszörösen halálos baktériumkoktélokról, és lám, mégis itt vagyunk, nem halt ki az emberiség, sőt!

            Tehát korlátot nyalogatni azért nem szabad, legyünk óvatosak, de egy alapvető, az immunrendszerünkbe vetett hittel vágjunk bele napi teendőinkbe, mozduljunk ki otthonról. Hiszen hétfőtől megtehetjük mindnyájan!

         Bizony, ez a fránya vírus hozott jónéhány változást az életünkbe! Van jó és rossz élmény is mindenki tarsolyában. én is megosztanék most itt egy felfedezésemet.

         Előrebocsátanám, 54 évesen azért már megértem néhány dolgot, 12 éven át egyedülálló anya voltam 3 SNI ( speciális nevelési igényű) gyermekkel, szóval enduro üzemmódban működő nő vagyok, szinte mindent megoldok egyedül, sose voltam amolyan " hölgyike" típus, aki elvárta a megkülönböztetett bánásmódot. De az elmúlt hetekben sorozatban történtek olyan dolgok, amire már felkaptam a fejem. Sőt, először még a vizet is, de haladjunk szépen, sorjában az eseményekkel!

       Minden kalandom a bevásárláshoz kapcsolódik, nagy áruházban. Mostanság ugyebár próbálnak minket védelmezni, és egyébként ez mindenkinek érdeke lenne, hiszen ha elkerülhetünk valamit a józan ész használatával, kis odafigyeléssel, akkor miért ne tennénk, nem? Hangsúlyozom, nem vagyok gyáva, egészségügyisként, kórházi dolgozóként nagyon is tisztában vagyok a hivatásom veszélyeivel, tudom, hogy a fertőzésveszély minden nap jelen van a munkámban, ok nélkül nem is parázom, mindössze óvatos vagyok.

        Így aztán amatőr módon betartom a sorbanállásnál  a másfél métert. Jó, nincs nálam mérőszalag, csak saccra tájolom be magam, de a pénztáraknál már segítenek a felragasztott jelek. És itt jönnek a képbe a lovagiasságukat vesztett " úriemberek":  az elmúlt héten 3 esetben fordult elő, hogy az általam kihagyott résbe egy laza manőverrel beapplikálta magát - és persze a felhalmozott árukészletét is- 1 vagy 2,  húsz-harminc év közötti fiatal férfi.

         Bevallom, az elsőnek szóltam, hogy az a rés ott nem ok nélkül van, mert péntek este volt, hosszú munkanap után, én is szívesen haladtam volna. Nem hatottam meg, de szerencsére voltak mögöttem is pasik, akik azért hatékonyabban tudtak lobbizni az érdekeikért, így a kis szemfüles elkullogott.

         Pár nap múlva ugyanez a szitu, de akkor még hét eleje volt, jobban bírtam, csak vágtam pár pofát, de azt pókerarccal vette tudomásul, és maradt. Az utolsó eset tegnap este történt, két virgonc 20 körüli daliás ifjú vágott be a résbe oldalról, közben fölényesen néztek rám, hogy vajon szólok-e nekik. Hát, nem szóltam, csak elvigyorodtam gúnyosan, hátha az önérzetük közbeszól, de nem volt ilyenjük.

         Én pedig végérvényesen lezártam magamban egy korszakot, amit pedig a történelemben és az irodalomban nagyon szerettem: a lovagok korát. Mostantól más éra van:  Aki kapja, marja!  Nemtől függetlenül. Beköszöntött az egyenjogúság.

     Maga a bejegyzés is, mert nem tervezett, ez csak egy felemelő történet, amit muszáj megosztanom Veletek. Írtam sokat arról, hogy mennyit jelenthet az embernek, ha állatokkal törődhet, rendszeresen találkozhat velük, megismeri őket. Ennek oka van, mi is járunk már 16 éve egy tanyára, ahol belefolytunk a munkákba, az ottani életbe.

    És ott most történt egy csodás eset:  Lola, a 11 hónapos kancacsikó, aki egyébként is egy kis kalandor, 2 nappal ezelőtt megszökött, idegen ló után akart menni. Aki találkozott már közelebbről lóval, az tudja, hogy azért ha a ló nagyon akar valamit, azt el tudja érni... Szóval, Lolika nekiindult a nagyvilágnak. Volt már ilyen korábban is, de mivel a két társa itthon maradt, nem kellett aggódni, hiszen azért a kötődésük elsődleges, a végén kis csatangolás után minden ló hazatér. Hacsak...

    Ez a hacsak jött most közbe Lolának: mivel úgy szökött meg, kötőféket viselt, amiről lelógott a vezetőszár, az pedig egy bozótosban szépen beakadt. Lolika egy tapodtat sem tudott mozdulni, ráadásul messze is volt, meg egy halastó mellett is, ahol a madarak zsivajától nem hallotta senki, hogy sír...

    Két nap telt el így, elképzelni sem tudtuk, mi történt vele, a legrosszabbtól tartottunk. De ma reggel a mi édes kedves lovacskánk, Csillag, aki már 15 éves és herélt, de már több kiscsikónak is volt a pótpapája, reggel itatáskor kitépte a vezetőszárat a gazda kezéből, és izgatottan nekiindult a világnak. Szegény gazda azt sem tudta, mi történt, hiszen ez a ló olyan engedelmes és jószándékú, meg higgadt, hogy ilyet sose tenne, ráadásul egy héten belül két ló veszik el, hát az már nem lehet, elkeseredetten utánaeredt.

    És láss csodát: egy jó félórás caplatás után meghallotta, hogy Csillag nyerít a bozótban, és nagy nehezen megtalálta őt, amint tehetetlenül toporog Lola mellett, mert nem tud segíteni neki. Mondanom sem kell, mekkora volt a gazda öröme, nagyon gyorsan biztonságba helyezte, megetette-itatta a kis kóborlót, akinek ez biztos nagy lecke volt. Nekünk pedig egy nagyon szép történet az összetartozásról és Csillagunk csodálatosságáról.

A nap hőse: