Még egészen kisiskolás voltam, amikor volt egy ilyen sorozat a tévében, úgy 46-48 évvel ezelőtt. Háborús film volt, úgy rémlik, talán szovjet, és a főhős neve Stirlitz volt. Már semmi konkrétra nem emlékszem belőle, csak az a furcsa érzés idéződik fel bennem, ami  akkor is foglalkoztatott: hogy érezhették magukat akkor ott az emberek, amikor szép tavasz volt, virágok nyíltak, sütött a nap, madarak csicseregtek, de közben meg éheztek, rettegtek, lőttek rájuk, sokan meghaltak. Hogyan férhetett meg ez a két dolog egymás mellett a világban?

           Most is ez jutott eszembe, ahogy dolgozni jöttem ( egészségügyisként home office kizárva): a vonatból látom a szép zöld erdőket és mezőket, a sok nyuszit és őzikét, akik vidáman kergetőznek, és lopkodják a szépen kikelt vetést, de nem lehet érte haragudni rájuk,(illetve én nem tudok), a döcögő vaddisznókat és rosszalkodó malackáikat, és a haszonállatok közt is most van a bébi-bumm, kisbocik, kiscsikók, kisbarik , kecskegidák poroszkálnak a mamájuk mellett a legelőkön. Bársonyos napsugarak dédelgetnek, szelíden cirógat a szellő...A fenébe, már megint nyomja a fülemet a maszk pántja!  Ez visszarángat  az idillből a kemény valóságba.

           Persze, tudom, ez azért nem ér fel egy háborúval, bár most is vannak, akik elveszítik szerettüket, vagy veszélybe kerül a megélhetésük, vagy mindkettő akár, de azért most ez a ritkább, legtöbbünk csak a védekező intézkedések kényelmetlenségeit kénytelen elviselni. Ugyan most nekünk, vidékieknek csökkent némileg a szorítás, éppen most kell a leginkább észnél lennünk, amikor legszívesebben már a lovak közé dobnánk a gyeplőt, hisz belefáradtunk a kijárási korlátozás megpróbáltatásaiba.

            De most a legfontosabb, hogy betartsuk a védelmünket szolgáló rendelkezéseket, hordjuk a kényelmetlen maszkunkat minden zárt térben, tartsuk a távolságot, hiszen a gyakoribb találkozások nagyobb eséllyel eredményezhetik a fertőződést. Ennek elkerülése érdekében pedig erősítsük magunkat testben és lélekben, mert ezeknek van a leginkább pozitív hatása az immunrendszerünkre, amire most óriási szükségünk van.

             Dobjuk be minden tartalékunkat, hogy a nyarat és az őszt már fellélegezve élvezhessük. Tudom, vannak vészjósló hírek az őszt illetően, de maradjunk csak a jelenben, itt és most, és élvezzük a természet megújulását, töltődjünk fel, akkor könnyebb lesz elviselni, bármit is hoz a holnap.