A tegnapi napon is sikerült megint újat tanulnom. Hiába, jó pap, ugyebár holtig, hát még a jó gyógyszerész!

       Viccet félretéve, sajnos nem volt vicces a dolog, és nagyon megvilágította azt, hogy hogyan is működünk mi, emberek.

       Este együtt dolgoztunk kis asszisztens kolleginámmal, már zárás utáni szokásos túlóránkat gyűrtük. Egyszer csak így bedobta, hogy reméli, nem lesz kötelező a harmadik oltás az egészségügyben, mert akkor ő elmegy máshová. Az igazsághoz tartozik, hogy szegényke nem igazán tudja, hogy hová is kéne mennie, először elvégezte a gyógyszertári asszisztensképzést, majd a szakasszisztensit, de közben elkezdte a jogi asszisztensi képzést is, de rájött, hogy talán inkább gyógyszerész lenne. Sajnos azonban a 2021. évi felvételi nagyon brutál volt, nem sikerült, így gyorsan beszállt az egyetemre levelező biológus kurzusra, ahonnan majd később át tud nyergelni a gyógyszerész karra reményei szerint. Emellett fantasztikusan lelkiismeretesen, precízen és szorgalmasan dolgozik a patikában, ő tényleg teljes szívvel végzi a munkáját, ezért csúszik sokszor túlórába, nem tudja menedzselni magát olyan jól, mint a többi kollegina.

         Szóval, nem akar 3. oltást, mert a második után kihullott a haja, kipotyogtak a tömések a fogaiból (???), két foga kilyukadt, száraz a szája és a bőre. Én még azt is hozzátenném, ha objektív akarnék lenni, hogy alaposan meg is hízott, neki ezt persze nem mondtam. De azt mindig látom, hogy amikor együtt dolgozunk az utóbbi időben, mindig ki van pakolva a kóla,energiaital,csoki, ropi, és folyamatosan majszol szegény, mert így bírja a tempót.Tegnap is mondta, hogy még este 7 után, ha hazaér, kimos, közben meg tanul,( mert ugye vizsgaidőszak van), de egyébként tegnapra virradóra is 2,5 órát aludt, mert el kellett készítenie egy beadandót.

         Ezek után kicsit bátortalanul, de rákérdeztem, hogy nem gondolja, hogy az a baj, hogy túlhajtja magát, és a teste már jelzi, hogy túlterhelődött? Ja, az lehet...-válaszolta kicsit elgondolkodva.

         Szerintem sok más embernek is érdemes lenne átgondolni a körülményeket, mielőtt kígyót-békát összehord az oltások mellékhatásáról, következményeiről, és azt úton-útfélen terjeszti. Felelősek vagyunk magunkért és egymásért is.

        Kívánom, hogy mindenkinek egészségben, boldogságban teljenek az Ünnepek, és így köszöntsön be az új esztendő is!

       Működik!  Nálunk, az egészségügyben is! AKCIÓ-hét van !!!  Méghozzá oltási. És láss csodát: ismét egymás hegyén-hátán nyomorogva áll órákon át a nép, hogy felvehesse az oltást.

         Azt az oltást, amit egyébként is ingyen kapna akkor is, ha előtte időpontot kérne rá. 15 percenként ad egyébként lehetőséget a rendszer a neten, és akkor várakozás nélkül bejuthat az oltakozó. Ez az előny egyébként megmaradt, az időponttal rendelkezők soron kívül bemehetnek. De ez nem elég vonzó.

      A reggel hétkor nyitó oltóközpont előtt már 6 órakor megjelennek az első oltandók, kivéve a péntek reggelt. Nagyot néztem: mi történt, hiszen egész héten bolondok háza volt már hajnaltól. A beengedést végző szűrőpontos kolléga felvilágosított: a péntek reggel laza a szakrendeléseken is, mert akkor van a heti piac. No komment...

     Ugyanis a kedves oltatni vágyó közönség jószerével 60+-os, aki egyébként a nap bármely szakában el tudna jönni, és tülekedés nélkül is bejuthatna. De nem, jobb így, 2-3 óra álldogálás után beoltódni, előtte a tömegben, távolságtartás nélkül  nyomakodni. Jó, van maszk, az is valami.

       Teljességgel megmagyarázhatatlan ez a viselkedés számomra. Vagy tényleg ennyire él még bennünk a csordaszellem? Az is lehet. Mindenesetre le a kalappal az oltóponton szolgálatot teljesítő kollégák előtt. Ismét bizonyítják helytállásukat. Remélem, kitartanak még egy darabig.

        Mert ráadásul mások hülyesége rajtuk csapódik le. Tegnap délelőtt át kellett mennem a sor előtt, mert közben a kórházban nem állt meg az élet, végeznünk kell a dolgunkat. Egy puccos, 60 körüli hölgy rátartian a képembe bámult, és jó hangosan megjegyezte: "Jó  régóta állunk már itt."

         Felment bennem az adrenalin, és beindult volna az" üss vagy fuss" reakció, és egyáltalán nem a futás felé billent a mérleg, de csak visszanéztem rá semleges arckifejezéssel, miközben magamban azt gondoltam: " Így jártál, vazze."  Rájöttem,nekem is kéne egy kis mágia, hogy ne vegyem észre ezeket a nagyon visszás dolgokat. Lázasan kutatok egy varázsszó után. 

                  Tartozom. Nem pénzzel, hálával. Valakinek, akit születése óta ismerek, becsülök és tisztelek. És nem is akármiért, valószínűleg az életemért, de minimum a testi épségemért.

            Ilyesmi még nem esett meg velem: megtámadott egy bika. ( Nem volt rajtam semmi piros.) Én korábban nem ismertem ivarérett bikát, akikkel ezelőtt találkoztam, mind kicsik voltak, és fiatalon valakinek a tányérján végezték. Ez a mostani is "kisfiú"  volt még egy évvel ezelőtt, amikor erre a tanyára költöztettük Csillagot, jó barátunkat, aki egyébként a lovunk. Emiatt ott rendszeresen megfordulunk, de elsősorban lovazunk és kutyázunk, nem érdeklődtünk különösebben a szarvasmarha-állomány iránt. Nagy a legelő, sokszor nem is találkoztunk. Ezért lett volna érdekes, hogy a kb. kétmázsás, ereje teljében lévő bika két tehénkéje társaságában  megjelent a közelünkben. De nem is figyeltünk rájuk, mert jöttek a kutyák, akiket etetünk és dédelgetünk, utána meg a nagylányom elment az istállóhoz, ahol mindig megtisztogatja szépen Csillagot, én még kutyáztam kicsit, aztán odavittem a malackáknak is a heti összegyűjtött növényi hulladékot, majd visszatértem, hogy elmossam a kutyák lábosait. A bika megvizsgálta az edényeket, és valamiért felhúzta magát, mert nagy szuszogással szétcibált egy hintát ott a legelő szélén, és egyre közelebb jött. Szerencsére nem volt akkor a kezemben már semmi, mert egyszer csak belendült, és rohanni kezdett felém, és valahogy látszott rajta, hogy nem viccel. Én addig azt gondoltam, hogy a filmekben csak eltúlozzák ezeket a bika-sztorikat, az a nagy lomha állat, ugyan már... Na, most aztán megtapasztaltam! Nem mertem hátra nézni, mert attól tartottam, ha megbotlom, akkor nem tudom magam megvédeni, de hallottam a dübörgését és a fújtatását, egyre közelebbről. Az mentett meg, hogy a "lókikötő" ( ahol ápolni lehet nyáron a lovakat) egyik póznája mögé gyorsan beugrottam, a bikának meg nem ment ilyen könnyedén a kanyarodás. De tudtam, hogy valamit sürgősen ki kell találnom, mert ezzel nincs vége a menetnek.

          Nem tudom, mi történt volna, ha nem jön meg a felmentő sereg. De megérkezett, Csillag személyében, aki teljesen váratlanul, vágtatva megjelent közöttünk, amire a bika kicsit meghökkent, aztán elballagott, mintha mi se történt volna. A gazda mondta nekünk korábban, hogy " A marha tiszteli a lovat, azért is lehet vele terelni, azzal sose fordul szembe." Hát,ez volt az én szerencsém. A nagylányom beszámolója szerint mikor már szabadon engedte a lovat az ápolás után, és épp a nap fénypontja zajlott, vagyis a finom tápját eszegette ki a kedvenc piros vödréből, fel-felkapta a fejét, és feszülten figyelt a távolba, ahol ő ( a gyermekem) csak egy nagy porfelhőt látott. Aztán ott is hagyta őt, ki sem nyalogatva a morzsákat (pedig ez nála iszonyú nagy szó, mert nagyszerű az étvágya), és elszáguldott.

             Azért, hogy engem megmentsen. Pedig nem lett volna kötelessége, nem a testőröm, hanem a barátom. Ráadásul én szoktam mindig ráförmedni, ha pataápolás közben elveszi a lábát, és én aggódom, hogy rálép a gyerekemre. Gondolhatta volna: "Na, most pattogjál, kishaver, fegyelmezd csak meg a bikát, ha olyan menő vagy!" És hagyhatott volna a sorsomra. De nem hagyott.

           Ha élete végéig tejben-vajban, bocsánat, zabban füröszteném, akkor se tudnám ezt neki meghálálni, de szerintem nem is azért csinálta. Mindenesetre mostantól visszaveszek a fegyelmezésből...

         Itt a negyedik hullám! Ez egy szörföst örömmel töltene el, számunkra azonban kevésbé pozitív az üzenete. Nem egyszerű a helyzet így sem, hogy azért már sokan oltottak vagyunk. Az egészségügyben mindenki. Ennek ellenére egyik szerencsétlen kollégánk már harmadszor esett bele a COVID-ba, és a három oltás ellenére is súlyos tünetei vannak. Mielőtt az oltásellenesek elégedett " Na ugye!" felkiáltásban törnek ki, hozzá kell tennem, hogy kb. 150 kiló, ebből kifolyólag mozgáskorlátozott, hipertóniás, cukorbeteg ,aktív lábszárfekélyekkel. Nincs az a vakcina, amely ilyen körülmények között tehetne bármit is. Mint ahogy ez látszik is.

         Mert mit tud tenni egy oltóanyag? Felkészíti, élesíti az immunrendszert. Beindítja egy csomó immunanyag és immunsejt előállítását, amihez extra fehérjére van szüksége, ehhez pedig a tudatosan, emellett helyesen összeállított táplálékból juthat hozzá. Sajnos, jelenleg a tudatosság nem garanciája a helyességnek, némelyik divatdiéta fókuszál ugyan a fehérjékre, de az ugyanúgy szükséges szénhidrátokat szinte teljesen kizárja, így a bevitt fehérje az energiaszükséglet fedezésére használódik fel, nem lesznek belőle immunológiailag aktív anyagok. / Ráadásul az aktív fekély folyamatos fehérjevesztést okoz az exsudatum képződése miatt.                  ( Nedvedzik.)/

         Mindezekből tehát több dolog következik. Először is: nagyon fontos az oltások felvétele, de a védettség kialakulásához személyesen is hozzá kell járulnunk tudatos és helyes életvitellel, amibe beletartozik a táplálkozás, pihenés biztosítása a szervezetünk számára, és a testmozgás optimális szintjének és formájának a megtalálása, mert a túlzásba vitt edzés épp a visszájára fordítja a helyzetet, a kiuzsorázott szervezet órákon át immunvédelem nélkül marad.

       Másodszor, de ugyanezzel a súllyal esik latba a mentális egészségünk fenntartása, megőrzése, a stresszkezelés megtanulása és alkalmazása, a lelki feltöltődés folyamatos biztosítása. Nagyon fontos: " No para!"  A félelem gyakorlatilag nullára redukálja több órára az immunrendszer működését. Ne tegyük ki magunkat felesleges kockázatnak.

       Harmadszor, de szintén nem kisebb jelentőséggel bír az egészségvédelem. Mondhatják sokan, hogy már a könyökükön jön ki ez a sok figyelmeztetés ebben a témában. De egészséget bizony csak egyszer kaphatunk, onnantól kezdve nekünk kell azt védeni, megóvni, mert nagyon sokat tud már segíteni az orvostudomány, de        " RESET" gomb még nincs. Lehet javítgatni, tákolgatni, de azért az már nem lesz olyan, mint új korában. A tudatos élettel magunknak  teszünk egy nagy szívességet, mert nem  az életünk hossza, hanem a minősége számít igazán. Az elhanyagolt, beteg test pedig a jóllét ( well beeing ) esélyét nagyban csökkenti.

            Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, ne csak most, hanem folyamatosan, a tudatos élet részeként!

    Tegnapi munkám során tapasztaltam, amíg én belül laboráltam, a kívül expediáló (gyógyszert kiadó) szakasszisztens kolléganő mély eszmecserébe merült a vényt kiváltóval az oltás káros voltáról. " Bizony, nagyon csúnya dolgokat tudnak azok csinálni! " -tromfolt rá a beteg érveire. Na, ez egy igazi tejfölárus reakció volt!

     Annak idején az egyik munkahelyemen a tulajdonos elmondta nekünk, hogy ha vita támad kinn a táránál a beteggel, és neki ki kell jönnie emiatt, akkor soha nem fog mellénk állni. " Mindig a betegnek van igaza, mert ha megsértődik, elmegy másik patikába." Igen, a gyógyszertár üzleti vállalkozás, a vásárlókból él, de közben egészségügyi intézmény is. Emiatt  elvileg vannak kötelezettségeink is, például az objektív tájékoztatás, amit viszont alapos tájékozódásnak kell megelőznie, méghozzá nem a birinéne.com oldalon, hanem hiteles, szakmai forrásból. Akkor egyből lejönne, hogy a koronavírus is tud ám csúnya dolgokat csinálni a testünkben, és szintén tud szövődményeket is okozni az átvészelt fertőzés súlyosságától függetlenül, csak éppen nagyságrendekkel nagyobb gyakorisággal, mint az oltás, kb. 100x gyakrabban. Tehát a fertőzötteknél 100-ból 1 esetben, míg az oltottaknál 10 000-ből 1 esetben fordul elő. Ez azért nem elhanyagolható különbség. Életek múlnak rajta.

    Igaz, hogy a facebookon még az az álláspont, hogy nem kell a harmadik oltás, de  a szakmai portálokon már nyár eleje óta napirenden van, hogy szükség lesz harmadik adagra. Ezt maguk a kifejlesztők nyilatkozták több esetben is. Igen, az Európai Unió habozik, kivár, de egyszer csak ott is megszületik a döntés. Mint nagy nehezen néhány évvel ezelőtt, amikor az FDA ( USA) már 2 éve engedélyezte a Richter által 24 év ( nem tévedés! ) munkával kifejlesztett, óriási áttörést eredményező antipszichotikumot, ők még vakaróztak egy kicsit, nehogy túl hamar jobb legyen az élete sok súlyosan beteg embernek.

       Nem azt mondom, hogy vitázni, veszekedni kell a tára másik oldalán állóval, de kulturáltan is ki lehet, sőt ki kell fejteni az ellenvéleményt, mert ez a felelős, etikus magatartás, ami elvárható egy egészségügyi dolgozótól. Egy tejfölárustól viszont nem.  Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy hova sorolja a tevékenységét.

          Erről mostanában napközben gyakran ábrándozunk a hőségben, de az a fajta, amiben nekem részem volt, az nem ebbe a kategóriába tartozik.

          Az első ilyen irányú inzultus az intézményi Semmelweis-napi ünnepségünkön történt. Természetesen a COVID-járvány alatt nyújtott helytállás volt a téma, ami nem volt kérdéses számomra eddig sem, mivel intézeti gyógyszerészként saját bőrömön tapasztaltam mindent.  Patetikus hangulatban emelték a mennyekbe a portást, a kertészt, a pénzügyest, a raktárost, a karbantartót, az ápolókat, az orvosokat. Egyre növekvő izgalommal vártam, hogy a gyógyszertár is sorra kerül, de hiába. Egy pillanatra elborult az agyam, ez tény. Nem a Mária Nagy Valagrendeket irigyeltem én tőlük, de azért azt megnéztem volna, hogy gyógyszerek és fertőtlenítők nélkül  mire ment volna az a rengeteg Superman, azon kívül, hogy bőszen repkednek a betegek felett. De úgy néz ki, ez senkinek nem jött le, később közvélemény-kutattam intézetis kollégák között, ugyanezzel az eredménnyel. Persze, azt nekünk kell eldönteni, hogy ettől bohócnak, vagy inkább szürke eminenciásnak érezzük magunkat.

           A második  esemény sem volt sokkal jobb: intézményünkben interaktív tájékoztatót tartottak az oltással kapcsolatban azon dolgozóknak, akik még mindig nem oltakoztak .Először egy tárgyilagos, szakmai alapokon nyugvó ismertetést hallhattunk. Ezt követően mindenki elmondhatta, miért nem oltatják be magukat. És itt aztán tényleg elmondhatom, hogy elszabadult a pokol. Volt ott minden, a " meghalt a szomszéd unokaöccsének a sógorának a nagynénje az oltástól" indoktól az " előtte semmi baja nem volt, azóta folyamatosan izzad a háta közepe"-szintű szövegekig minden. És bevallom őszintén, ez számomra felfoghatatlan.

           Annak idején nekünk még azt tanították, hogy az egészségügy nem szakma, hanem hivatás, szolgálat. Ezt nem lehet félgőzzel, szív nélkül csinálni. És igen, bátorság is kell hozzá.

           Az valóban nem jut eszébe Semmelweis késői követőinek, hogy az régen teljesen normális volt, hogy sorban haltak az1-2 éves kisbabák a járványos torokgyík, szamárköhögés, gyermekbénulás, himlő miatt? Ilyenkor jöttek orvosok, egészségügyisek, akik ebbe nem törődtek bele. Kitaláltak valamit, önmagukon, családjukon kipróbálták, aztán saját lakókörnyezetükben is, utána pedig elkezdték használni. A "régi " oltások sem az égből pottyantak, azok is voltak újak, és nem volt klinikai akárhányas fázis, csak a használat során derült ki minden.

           De az akkori emberek ezt bevállalták, mert bíztak abban, hogy az utódaiknak majd könnyebb lesz ezáltal. Ebben a képernyősimogató  világban erre már nem számíthatunk?  A tisztán szakmai területekre is beférkőzik a politizálás, a manipuláció, és ettől elferdül a látásmód, hátrább sorolódik az etika.  Pedig történelmi pillanatban élünk, most jóvátehetnénk utódaink számára valamit abból a sok rosszból, ami majd rájuk terhelődik a mi eddigi életmódunk miatt. Gondoljuk meg!

     Ebben vagyunk most, hőségrekordok dőlnek meg, és úgy néz ki, a biztosítékok is gyorsabban csapódnak ki, mentálisan is könnyebben kifáradunk. Ennek eredménye lehet ez a "pedofil-törvény" körül kirobbant világraszóló cirkusz is, amit sikeresen kiérdemeltünk.

      Maga a jelenség nem újkeletű egyébként, hiszen az ókorban már bizonyítottan létezett a leszbikus életmód, Szapphó költészete által maradt ennek nyoma, a gazdag és befolyásos idősebb római politikusok körében szinte elvárás volt a homoszexuális pederasztia, azaz még serdületlen kisfiúk tartása szexuális célzattal, illetve a biszexualitás sem volt ismeretlen, erre a leghíresebb példa Achilles, a trójai hős esete, aki ugye először a görög vezérekkel konfrontálódott Briszéisz, a szép rabszolganő miatt, majd pedig a trójaiak húzták ki nála a gyufát Patroklosz megölésével, aki - a filmbeli történettel ellentétben - nem az unokaöccse, hanem az igen közeli ifjú barátja volt... Szóval, ezek a dolgok működtek akkor is, nem csináltak belőle problémát, helyén kezelték őket. Magánügyként. Mindenki képes volt elfogadni, hogy vannak átlagos ( nem rossz értelemben azok ) emberek, és vannak deviánsok, akiknek a viselkedése eltér az általánostól. Élni és élni hagyni elven működött a társadalom. Mindenki-a maga módján- képes volt a közösség részévé válni.

      Jelenünkben azonban előtérbe került az individualitás, eltérőek akarunk lenni bármi áron, és ki akarjuk aknázni az ezzel járó lehetőségeket. Most szó szerint "divat" a másság, már lehetsz akár "nem meghatározott" is, vagy menet közben meggondolhatod magad, és nemváltást eszközölhetsz. És megjelenik a sportoló, a politikus, aki sok évig férfi volt, aztán gondolt egyet, bedobott némi hormont, hajat növesztett, kisminkeli, felékszerezi magát, női ruhába bújik, és tarol!  Pedig a legjobb szándékkal nézve is annyira nő, mint Gálvölgyi János, Haumann Péter és Körmendy János a Három nővér paródiájában. Nőnek lenni nem egy kis smink, egy kis risza, meg egy kis nyafogás, van abban az XX-kromoszómapárban valami, ami jóval túlmutat a külsőségeken, egy tartalmi dolog, amit nem lehet tanulni, az kódolva van.

         Az emberek ösztönösen elutasítják azokat a párkapcsolatokat, nemi identitással kapcsolatos elhajlásokat, amelyek nem eredményeznek  utódot, mivel a fajfenntartás ösztönösen belénk kódoltatott. Ezért kell diszkréten kezelni az érintett embereknek a nemi irányultságukat, a saját érdekükben. És ez azokban a társadalmakban is él, akik nagyon toleránsnak mutatják magukat. Élő példa Adam Lambert énekes, aki 2009-ben azért veszítette el az American Idolt, mert "lebukott" meleg párjával. Senki nem hallott azóta sem a srácról, akit akkor kihoztak győztesként, Adam viszont így is elérte, amire a tehetsége predesztinálta. De nem lehetett győztes  a szuper-elfogadó USA-ban sem. Most kicsit jobb a helyzet, bizniszt lehet csinálni a másságból, így aztán képmutatóan tetszelegnek sokan a tolerancia pózában.

         Sajnos nálunk ez nem így történt. Törvény erejével akartak megregulázni valamit, aminek a szabályozása nem áll hatalmukban. Az ember, mint lény kudarcot vallott, kiuzsorázta az életterét és túl is szaporodott.  Emiatt biológiai oldalról is támadást kapott- járvány, egyre romló erőnlét, fizikai tűrőképesség csökkenése-, és mivel a természet semmit nem bíz a véletlenre, mentálisan is bevetette az adu ászt: előtérbe kerülnek azok az életmódok, amelyek csökkentik a népességet, és mindez épp azokban a társadalmakban, amelyeknek anyagilag egyáltalán nem lenne teher több utód felnevelése. Szóval, ezt a törvényt alaposan elhibázták, mert csak azt érték el vele, hogy  egyes országok most  a melegjogok  védelmezőinek szerepében tetszelegve  újfent "ránkmászhatnak", holott valójában az a baj velünk, hogy már megint saját ritmusunkban táncolunk.

         Remélem, hamarosan tisztázódik ez a helyzet, mert ránk férne már egy kis hűsítő szellő a forró hurrikán helyett.

      "Majd megtanuljátok, hogy a tetteiteknek következményei vannak!" Ez  volt a jelmondata annak idején az egyik amerikai pankrátorcsapatnak, ezzel jelezve előre ellenfeleiknek a baljós jövőt. Ezt nálunk is sok embernek ajánlatos lett volna megfogadni a pankrációtól függetlenül is.

       Lassan lecseng a Covid-járvány aktuális hulláma, de itt nincs vége a dolognak. Megnyílnak a kórházakban a poszt-Covid osztályok, ahol a visszamaradt szövődményeket kell kezelni. És most nagyon látszik, hogy valami tudatilag nincs rendben nálunk, hiába megy az egészséges életmódra buzdító kampány sok éve, emelik az egészségtelen ételek-italok, a dohánytermékek árát, nincs foganatja. Tele van az osztály bálnákkal. Bocsánat, nem lehet szebben ezt megfogalmazni, 120-140 kg az alap. Most nehogy elkezdje valaki, hogy igen, mert a Hashimoto-kór, meg az inzulin-rezisztencia, mert amit nem eszünk meg, az nem hízlal, ez ilyen egyszerű. Lehet ragozni a dolgokat, de a tény az, hogy napi 5x a saját ököl méretének megfelelő mennyiséget kell elfogyasztani, akkor belefér a süti és a kóla is. Az idő múlásával ebben a mennyiségben egyre nagyobb hányadnak kell "egészségesnek" lennie, több rosttal csökkenteni a kalóriát, növelni a zöldség és gyümölcs, valamint a tiszta fehérje arányát, akkor elkerülhető az elhájasodás.

        Sokan gondolják:" Az az enyém, amit megeszek, mi közük van hozzá, a saját testemmel azt csinálok, amit akarok, fizetem a TB-t," s a többi  elmés kifogás. Hát, ez addig igaz, amíg a saját testeddel tényleg tudsz azt csinálni, amit akarsz, és nem 3 nővérkének kell vért izzadva megmozdítani, hogy be tudjanak pelenkázni... És 1 hét az intenzíven elviszi kb 10 éves TB-befizetésedet, szóval a pénz sem egál. Sőt, nem is kell az intenzív, a COVID alapterápiája is nagyon drága szereket tartalmazott, és az utókezelésben alkalmazandó véralvadásgátlók, belégzőpumpák sem alapárasak. Nem szokás ennek a dolognak a pénzügyi vetületét boncolgatni, de hát attól még van neki. De nem ez az a vágány, amin el akartam indulni, az egészségtudatos életmódra való ismételt felhívás a cél. Ezt nem lehet elégszer elmondani, de talán segít a bevésődésben ez a mostani helyzet.

        Már az is eredmény, ha legalább bevillan a következmény eshetősége annak a fiatalnak, aki a monitor előtt ülve éppen felbontaná az energiaitalát, vagy lenyomná a dohánybolt ajtajának kilincsét.

     Ez a név nekünk, egészségügyieknek  biztonságot adott. A tőlük kikerült termékek  milliók életminőségét javították. De ez sajnos nem volt elég. Vagy túl sok volt?

     A SARS-2 COVID-19 elleni oltóanyagok közül messze a legtöbb negatív hír az ő vakcinájukkal kapcsolatban jelent meg. Pedig a legelején, mikor még csak a Comirnaty ( Pfizer) volt, 2-3 alkalommal felröppent a hír "megmagyarázhatatlan halálesetekről", de ezt pillanatokon belül rövidre zárták. A Sinopharm is beleszaladt pár balegyenesbe, a Szputnyikot viszonylag mértékkel gyalázták, a Sanofi vakcinája ki sem jött. Az oltóanyagok fekete báránya az AstraZeneca AZD 1222 készítménye lett, övé a boxzsák -vagy a vudubaba - szerepe.

     Hiába  hozták a vizsgálati eredményeket, melyekben benne volt, hogy ugyanakkora a trombózis előfordulási aránya, mint az oltatlan populációban, nem tudták megakadályozni a lejáratást. Jöttek az internetet  elárasztó szalagcímek  részinformációk alapján, és ugyebár "a szó veszélyes fegyver". De ugyanígy a statisztika is az, és mindkettő alkalmas mások manipulálására. Már az sem segített, hogy a készítményt "átkeresztelték", már a Vaxzevria név az aktuális, de a zűr továbbra is folytatódik. Hiába mentették meg valószínűleg embermilliók életét a már felhasznált adagok, ez most irrelevánsnak tűnik, senkit nem érdekel.

      Mint ahogy az sem, hogy hiába a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca, vagy akár a mennyei manna, az effektív munkát az immunrendszerünknek kell elvégeznie, és annak kell megfelelő állapotban lennie, hogy fogadhassa és felhasználhassa a vakcina által bevitt információt.  Ennek érdekében pedig a saját életmódunkat kell úgy alakítani, hogy a megfelelő táplálkozás, a mozgás és a stresszkezelés is része legyen. Ez adhat csak biztos védelmet.

                 Nemrég volt az autizmus világnapja. Celebek öltöztek kékbe világszerte, felhívni a figyelmet ezeknek az embereknek a problémájára. És erről ismét eszembe jutott, hogy azokról viszont, akik ilyen emberekkel élnek, akik róluk gondoskodnak, még csak említés sem esik. Pedig igencsak megérdemelnénk mi is, minimum egy beöltözést.   

               Három fiatal felnőtt  aspergeres gyermekem van, ez olyasmi, mint Sheldon Cooperrel ( Agymenők) együtt élni, csak triplán. Vígjátéknak nagyon jó, életformának viszont fölöttébb megterhelő. A 30 éves fiam Németországban él speciális otthonban, két öngyilkossági kísérlete volt,emiatt került otthonba. Az ember azt hinné, hogy ez könnyebben meggyőzhetővé tette, de nem ez történt. Még manapság is gyakran azzal hív, hogy egész éjjel nem aludt, mert nem tudta megszerezni valakinek az aláírását, vagy képét. Nem sztárokról van szó, az utcán is leállít ismeretleneket, és aláírást kér.

                A lányaim 26 évesek, és nekik is vannak "nagy terveik", amikbe én is belekerülök, mint közreműködő, mert próbálok mindent megtenni, hogy jó életük lehessen, legalábbis az én mércém szerint. Ezért tartok el 16 éve egy lovat például, és ezért fogok hamarosan Hágába utazni, hogy segítsek egyiküknek saját magának odakinn feladni egy levelet, hogy kapjon onnan egyet, mert él ott egy énekes, akit kedvel. Ezért kéne megvennünk egy kastélyt, hogy beleférjen a sok teleírt-rajzolt füzet, ezért kell egyre több külső memória a számítógéphez, mert mindent le kell fotózni. Mondjuk, ez már egy kicsit jobb, mert kicsi korukban mindent meg kellett venni, szóval már előbbre vagyunk. :)

                Persze, mindent megpróbálok megtenni, amit csak lehet, mert  ez az autizmus-dolog csak néhány éve lett felkapott, az első 20 évet nagyon megszenvedtük. Kerestük az óvodát, az iskolát, magántanulóként vergődtünk, a gyerekek megélték a kirekesztettséget, mi szülők-gondozók pedig a tehetetlenség  és a gyermekünk sajnálata miatt szorongtunk. És ennek soha nem lesz vége, nekünk mindig fokozottabban kell mellettük állnunk, mert az önállóságukban akadályozottak. Sok mindent megtanulnak, fogékonyak, de a rögtönzés, a rugalmasság nem igazán megy. Segítséget pedig iszonyú nehéz kapni, mert legtöbbször nem vállalják, mondván, ez nem a szakterületük.

                Úgyhogy továbbra is próbálok megfelelni, úgy érzem magam, mint egy marionett, de nagyon kemény fából, mert tudom, hogy nem törhetek össze...