Erről mostanában napközben gyakran ábrándozunk a hőségben, de az a fajta, amiben nekem részem volt, az nem ebbe a kategóriába tartozik.

          Az első ilyen irányú inzultus az intézményi Semmelweis-napi ünnepségünkön történt. Természetesen a COVID-járvány alatt nyújtott helytállás volt a téma, ami nem volt kérdéses számomra eddig sem, mivel intézeti gyógyszerészként saját bőrömön tapasztaltam mindent.  Patetikus hangulatban emelték a mennyekbe a portást, a kertészt, a pénzügyest, a raktárost, a karbantartót, az ápolókat, az orvosokat. Egyre növekvő izgalommal vártam, hogy a gyógyszertár is sorra kerül, de hiába. Egy pillanatra elborult az agyam, ez tény. Nem a Mária Nagy Valagrendeket irigyeltem én tőlük, de azért azt megnéztem volna, hogy gyógyszerek és fertőtlenítők nélkül  mire ment volna az a rengeteg Superman, azon kívül, hogy bőszen repkednek a betegek felett. De úgy néz ki, ez senkinek nem jött le, később közvélemény-kutattam intézetis kollégák között, ugyanezzel az eredménnyel. Persze, azt nekünk kell eldönteni, hogy ettől bohócnak, vagy inkább szürke eminenciásnak érezzük magunkat.

           A második  esemény sem volt sokkal jobb: intézményünkben interaktív tájékoztatót tartottak az oltással kapcsolatban azon dolgozóknak, akik még mindig nem oltakoztak .Először egy tárgyilagos, szakmai alapokon nyugvó ismertetést hallhattunk. Ezt követően mindenki elmondhatta, miért nem oltatják be magukat. És itt aztán tényleg elmondhatom, hogy elszabadult a pokol. Volt ott minden, a " meghalt a szomszéd unokaöccsének a sógorának a nagynénje az oltástól" indoktól az " előtte semmi baja nem volt, azóta folyamatosan izzad a háta közepe"-szintű szövegekig minden. És bevallom őszintén, ez számomra felfoghatatlan.

           Annak idején nekünk még azt tanították, hogy az egészségügy nem szakma, hanem hivatás, szolgálat. Ezt nem lehet félgőzzel, szív nélkül csinálni. És igen, bátorság is kell hozzá.

           Az valóban nem jut eszébe Semmelweis késői követőinek, hogy az régen teljesen normális volt, hogy sorban haltak az1-2 éves kisbabák a járványos torokgyík, szamárköhögés, gyermekbénulás, himlő miatt? Ilyenkor jöttek orvosok, egészségügyisek, akik ebbe nem törődtek bele. Kitaláltak valamit, önmagukon, családjukon kipróbálták, aztán saját lakókörnyezetükben is, utána pedig elkezdték használni. A "régi " oltások sem az égből pottyantak, azok is voltak újak, és nem volt klinikai akárhányas fázis, csak a használat során derült ki minden.

           De az akkori emberek ezt bevállalták, mert bíztak abban, hogy az utódaiknak majd könnyebb lesz ezáltal. Ebben a képernyősimogató  világban erre már nem számíthatunk?  A tisztán szakmai területekre is beférkőzik a politizálás, a manipuláció, és ettől elferdül a látásmód, hátrább sorolódik az etika.  Pedig történelmi pillanatban élünk, most jóvátehetnénk utódaink számára valamit abból a sok rosszból, ami majd rájuk terhelődik a mi eddigi életmódunk miatt. Gondoljuk meg!