Ez egy alapelv a boldog, megelégedett élethez, és többek között szerintem azért is nehéz megtalálni a boldogságot, mert ezt nagyon nehéz betartani. Akaratlanul is ártunk.
Itt van például ez a vegetariánus, vegán életvitel: nem használunk semmit, ami állatok élete árán készült. Maradnak tehát a növények. Csakhogy ők is élőlények. Igaz, hogy nem tudnak hangosan sírni, nem láthatjuk a megtört tekintetüket, de attól még ők is éreznek. Oké, tudom, ez most furán jön ki, de hát ki mondta azt, hogy a növény alacsonyabb rendű, mint az állat? Természetesen az ember. Persze, az ideológiákat mindig úgy alakítjuk, ahogy az a céljainknak a legjobban megfelel. De nem mindegy, mi a célunk. Ha az életben maradás, a létfenntartás, az elfogadható. Az esetek nagyobb hányadában azonban a haszonszerzés a motiváció. Nyilván senki sem kérdezte meg a növényeket, hogy mit szólnak a nagyüzemi termesztéshez, a zsúfoltsághoz és a "tuningoláshoz" műtrágyák és tápok formájában. Pedig ők is jobban éreznék magukat háborítatlan réteken, természetes környezetben, az biztos.
Természetesen enni kell, persze azért mértékkel, de nem kell álszentnek lenni: annyi állatot és növényt kell ehhez tenyészteni és termeszteni, amennyit valóban elfogyasztunk, és nem kerül az étel 30-40%-a szemétbe. Ennyi biztosan nem károsítja senkinek a karmáját, hiszen az Univerzum elfogadja, hogy a teremtményei fenntartják magukat, táplálkoznak. De nem kell rangsorolni, hogy melyik lényt szabad inkább gyötörni,ehhez nincs joga az emberiségnek sem.
A növények is tudnak kommunikálni, még nekünk is jeleznek, ha a figyelem mellé türelem is társul. Van egy elég szerencsétlen agglegénypálma a munkahelyemen. Már 9 éve ismerem szegényt. Ilyen növényt gyakran látni közintézményekben, mert nem túl igényes, mégis nagyon látványos, hatalmasra szokott nőni. Hát, ez a miénk kivételes: annyira picuri hajtásokat tud nevelni, hogy ezzel szerintem egyedülálló az agglegénypálmák között. Pedig átültettem, nagy nehezen nem öntözöm agyon ( pedig sajnos ezt szoktam tenni a növényekkel), tápanyagozom. Mindezek ellenére szegénynek a legszebb, legvastagabb ága sárgulni, fakulni kezdett. Valahogy megszerettem őt az idők folyamán, és karácsony előtt, látva a sárgulását, ijedtemben kicsit megsimogattam a cserepét, és gügyörésztem neki, hogy ugye nem akar épp most itt hagyni, ennyi év után.
Aztán elteltek az ünnepek, nem volt időnk a növénykét pátyolni,sőt igazán figyelni sem, de az első dolgozós hét végén megállapítottuk kolléganőmmel, hogy a sárgás levelek visszazöldültek!!! Helyenként még foltosak, de javulnak. Én ezt annak veszem, hogy kommunikáltunk, ő is szeret mellettem élni.
Szóval, a növényeket se akarjuk kizsigerelni némi anyagi haszon reményében, ők is érző lények, csak némák. De más úton kommunikálnak velünk, vegyük ezt észre.
