Én tudom, hogy a MÁV nem tökéletes, mert minden nap vonattal járok dolgozni 60 km távolságra. De nagyon unom már, hogy olyan emberek, akik soha nem használnak tömegközlekedést, hanem a családonként 3 gépkocsijukkal teszik le az ökológiai lábnyomukat, a MÁV-ot becsmérlik , és a német vasutat ( Deutsche Bahn) fényezik állandóan, mint valami etalont.
Már 4 éve minden nyáron megteszek Németországba egy vonatutat Frankfurtba, és kb 1 hét múlva vissza haza, mert meglátogatom ott élő gyermekemet. Természetesen közvetlen vonat nincs, 2-3 átszállás mindig van a pakliban. Még egyetlen év sem volt, hogy normálisan utazhattunk volna, pedig német és osztrák vonatokkal megyünk. Persze az is lehet, hogy máskor minden rendben megy, csak ha én megjelenek, akkor beindul a " Pink Panther-effektus." Ami pediglen az alábbiak szerint működik:
Gyerekkorunkban volt egy rajzfilmsorozat, főszereplője a Pink Panther, egy rózsaszínű párduc, akivel- miután nem volt se zseniális, se igazán szerencsés- elég durva kalandok estek meg. Ezek egyike volt, amikor hősünk hosszasan állt az autóút szélén,amelyen semmi forgalom nem volt. Ennek ellenére precízen körülnézett, és mivel továbbra sem mutatkozott jármű, megkezdte az átkelést, ám ahogy a lába a flaszterhez ért, a semmiből megjelent egy kamion, és kilapította szegényt.Lehet, hogy én is így vagyok a német vasúttal? Négy év tapasztalatai alapján azt gondolom, hogy nem ez a helyzet, egyszerűen csak a DB sem tökéletes.
Az első évben szerintem 3x annyi jegyet eladtak arra a járatra, amennyit a szerelvény elbírt volna. Nem lehetett eljutni a ( mellesleg nem olcsón ) megvett helyünkhöz sem, hiába volt a helyjegy, még az ülések közti folyosókon is annyian álltunk,hogy a kalauz sem tudott közlekedni, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A következő évben valami molyolgatás miatt lekéste a vonat a csatlakozást, pedig több, mint egy óra várakozás lett volna, és így sokkal bonyolultabban tudtunk csak a célunkhoz eljutni. A harmadik év volt eddig a csúcs, belecsöppentünk az évi rendes sztrájkba. ( Ezt a kinn élő rokonaink mondták, minden évben van, menetrendszerűen az iskolai szünetre időzítve.) Az adott állomáson derült ki mindig, hogy indul-e a vonatunk, semmilyen biztos információt nem tudtak adni, és a nemzetközi járatokat sem kímélték. Így esett meg, hogy hajnali 2-től reggel hatig gubbasztottunk Rosenheim egyik peronján, mert az épületeket ott is zárják éjjelre. Augusztus vége lévén éjjel ott 8 fok volt, két lánykámmal próbáltunk összebújni, de így is életünk leghosszabb 4 órája volt az akkori várakozás.
Az idén is lekéstünk egy csatlakozást, így 1 óra múlva mehettünk csak tovább, és mivel erre a járatra nem volt érvényes helyjegyünk, szobrozhattunk egy kicsit. Frankfurt határában pedig közölték, hogy nem férünk be az állomásra, 20 percet álltunk a susnyásban.Nekünk szerencsére az már a végcél volt, de sokan nagyon dühösek voltak a német utasok közül, akiknek tovább kellett ( volna ) menni. Igen, a szerelvények valóban puccosak, de az árak is sokkal magasabbak, meg egyébként ugyanolyan gáz luxus vonattal lekésni a csatlakozást, ezt tanúsíthatom.
Summa summárum, a MÁV bizony nem rosszabb a Deutsche Bahn-nál. Tavaly óta egész más szemmel nézem a kicsit leharcolt vagonokat és az igyekvő személyzetet,mert ők ráadásul nem akkora fizetésért késnek, mint német kollégáik.
