Jó ideje nem jártam már a saját blogomban, mert őrületes nyomás nehezedett rám, és sajnos nem tudtam vele megbirkózni, kiütéssel győzött a stressz!

   Most láttam, mennyivel egyszerűbb úgy tanácsokat osztani, hogy közben azért egy rendezett, stabil életem van. Nem egyszerű, de stabil. Amikor pedig ez kisiklott alólam, és csak vergődtem a semmiben, hát azt az érzést senkinek sem kívánom, magamnak még egyszer végképp nem!

  Persze az Univerzum jelez, próbál lelassítani, figyelmeztetni, elgondolkodtatni, de a buta ember, mint én is voltam, ilyenkor csak "összekapja magát", 'majd utána pihenek' felkiáltással a nyakába veszi még a 101. pluszfeladatot, és méltatlankodik, hogy egyszer csak eldől. Persze utána az SBO-n lesz ideje átgondolni, mit is rontott el, mit kellett volna picit másképp csinálni...

 Szóval, így jártam. Azt hiszem, sikeres volt az áttervezés, most kicsit más az irány, a súlypont is eltolódott, már nem csak a tökéletes a jó. Klassz dolog a reziliencia, de az sem ment meg bennünket a saját hülyeségünktől.

       Azt kívánom Mindenkinek, hogy a töréspont elérése előtt tudjon váltani, ne a szakadék fölött lebegve vegye észre, milyen csodálatos a világ.