Rendhagyó húsvéti bejegyzést írok, amennyiben itt nem cuki nyuszikákról lesz szó, hanem hatalmas kuvaszokról. Ami mégis aktuálissá teszi ezt az írást, az a szeretet, ami központi szerepet tölt be a kuvaszokkal való kapcsolatunkban és a keresztény vallásban, valamint a gyönyörűen göndörödő hófehér bunda, ami a bárányok gyapjára hasonlít, "akiket" szintén keresztény jelképként is ismerünk.
Az írás azonban nem keresztény értékeket és vallási mélységeket érint. Mindössze egy könnyed ismertetése egy gyönyörűen alakuló kapcsolatnak, néhány szép élménynek így az ünnep alkalmából. Írtam már korábban, hogy egy tanyára járunk, ahol lovunk él boldogan bértartásban, ahol egy durva kalandot éltem meg egy bikával, és ahol két megtermett kuvasz volt a terület őre. Bizony, elszorult a torkom és földbe gyökerezett a lábam, amikor először rohantak felém. Pedig csak megszaglásztak, rám ugráltak, barátkoztak. De hát nem ehhez vagyunk szokva a kuvaszoktól, ugyebár. Az az előítélet él velük szemben, hogy kezelhetetlenek, hamisak, "megbolondulnak".
Ez az elmúlt másfél év számomra a legszebb kutyás élményeket hozta el: ezek a hatalmas állatok szó szerint ölebként viselkednek velünk, kiharcolják a simogatást, dédelgetést, imádják a fésülést, kézből eszik a vitamint. Pedig először elsírtam magam, amikor Lizocskára rá akartam cseppenteni az Advantixot, és a kezem után kapott, és nem tudtam megközelíteni, mert mindig eloldalgott, annyira bizalmatlan volt. Most meg feláll rám, a szemembe bámul a gyönyörű, barna szemével, és még a gondolatomat is kitalálja, komolyan! Ugyanakkor fegyelmezett, független személyiség is, a szeretete őszinte és feltétlen. Alig várom, hogy hétvégente találkozzunk.
Mivel pedig házaspár volt a két tanyaőr, azóta már két alom nevelődött fel és talált gazdát, többek között minket is. Gubó már 8 hónapos, ivartalanított kan, és maradhatott a tanyán a szüleivel. Egy csoda látni a fejlődését, és megfigyelni a három kutyát, ahogy kis falkájukban kialakult a rend, a rangsor, és közben minket is befogadtak és elfogadnak.
Bárcsak minél többünknek megadatna, hogy átélhessük és megtapasztaljuk ezeket az építő, felemelő energiákat! Húsvét alkalmából ezt kívánom kedves olvasóimnak.
Gubó és Liza
Maci, az ölkuvasz
