Attól függ, honnan nézzük. Ha a médiát, a közösségi felületeket figyeljük, akkor mindenképp . Bárki, aki figyelemre vágyik, gyorsan megtalálhatja a népszerűséget, ha gasztro bloggal, illetve ma már vloggal  megjelenik valamelyik közösségi oldalon. Többen is vannak, akik más tevékenységük mellett azért -  biztos, ami biztos - kiadnak egy szakácskönyvet, "csak úgy", mellékesen, mert azért jó, ha több lábon áll az ember, ugye.

       Celebjeink pedig hétről-hétre bemutatják főzési-, azaz bocsánat, gasztro-tudományukat  egy-egy kereskedelmi csatornán. És ezeknek a műsoroknak, megjelenéseknek óriási közönsége van, tehát itt elvileg mindenki hatalmas ételkritikus és szakértő, nyitott az új táplálkozási normák irányába.

       Ehhez képest a világ 4. legkövérebb nemzete vagyunk. Méghogy lovasnemzet !  Maximum muraközi igáslóra lehetne daruval felsegíteni honfitársaink jó részét. És a folyamat már egyre korábban, gyermekkorban elkezdődik. Persze, létezik a régi mondás:  Az a tiéd, amit megeszel!  De ez abból az időből ered, amikor az étkezés sem mennyiségileg, sem minőségileg nem igazán volt kielégítő és befolyásolható, magyarán azt ették, ami volt, és aki kapta, marta. Vannak, akik azt mondják, neandervölgyi korunk óta nem tudtunk megváltozni, nem tudjuk emészteni a gabonát, a tejet, de én azért jobban bízom az emberiségben, hiszen annyira alkalmazkodóképes, hogy a bolygónk legnagyobb részén elterjedt, amivel rajta kívül más élőlény nem büszkélkedhet. Tehát valójában jól adaptálódunk, nem kell 30 000 év, elég 30 is, hogy idomuljunk az új körülményekhez.

      A jelek szerint azért akad kivétel, például ez a kaja-dolog. Végignézik a salátákat, egészséges falatkákat, aztán belaknak kolbásszal és pörkölttel? Emlékszem, amikor még botor módon mindenáron egészséges életmódot akartam propagálni, és kis üzletet tartottam fenn egy épületben az uszodával és egy forgalmas konditeremmel, no és az elmaradhatatlan "zsírszagú büfével" ( így neveztem el, gondolom lejött, hogy miért ) . Vajon hányan jöttek az egészségkuckóba, és hányan mentek a büfébe? 

       A  kedvenc bevásárlóközpontom előtt már kívül is megjelent a 3. bódé, pedig belül is van 4 étterem-kávézó-büfé-talponálló, és hát ott is a szag, az valami elképesztő. Nem tudom, hogy képes valaki ilyen helyen egy árva falatot is lenyelni, de hát nekem sem kell mindent tudni...

        Egyet azonban biztosan tudok:  amíg egy város főteréről, főutcájáról már eltűntek a könyvesboltok, üzletek, és nincs más, csak cukrászda, kávézó, étterem, és ilyenből egymás mellett 10 is virágzik, addig ne várjunk nagy csodákat, mert nincs annyi szabad óra a napunkban, amennyit ennyi gasztroélmény ledolgozásához kemény mozgással kéne eltölteni. És hiába a zsírmegkötő, zsírégető, anyagcsere-fokozó kapszulák, teák, diétás turmixok, a testsúlyt egy módon lehet kordában tartani: az energiamérleggel. Nevezetesen: kevesebb legyen a kalóriabevitel.  Vagy, neandervölgyi stílusban: nem kell annyit zabálni.

         Ezt pedig könnyebb úgy megcsinálni, ha a szemünkkel sem faljuk a csábos sütiket, husikat, falatkákat. Vegyünk inkább a kezünkbe egy jó könyvet, nézzünk meg egy filmet, lehetőleg csipsz, kóla, vagy pattogatott kukorica nélkül, csak a történet kedvéért. (Azt csak zárójelben merem javasolni, hogy menjünk sétálni.)

                             Meglepő sikereket érhetünk el kis erőbefektetéssel.Mindent bele!