Közeledik az év végi ünnepkör.  A  szilveszterrel, új évvel  könnyebben vagyunk,  az valahogy alapból a bizakodás, az újrakezdés ünnepe, mulatással, bulival ünnepeljük, és ez így nagyon is helyénvaló.

        A  Karácsony viszont már  egészen más színezetű. Sokkal jellemzőbb az önvizsgálat, a magunkba fordulás, magunkba nézés, emlékezés.  Ha pedig valakinek van érzékeny pontja, valami olyan része az életének, amit nehéz elfogadni, feldolgozni, akkor az ilyen tájban menetrendszerűen visszaköszön. Pedig sokkal jobb lenne, ha ezt az ember tudatosan irányíthatná, elkerülhetné. Így viszont csak az marad, hogy feldolgozás híján újra kell élni a fájó emlékeket, érzelmeket, az önvád mardosását, hogy " ha akkor másképp döntöttem volna..." Ez persze sehová sem vezet, hiszen az az esemény már elmúlt, már nem változtatható, az újra-és újra átélt frusztráció nem segít.

       Az én neuralgikus pontom a fiam távolléte. Még mindig nem tudom elfogadni, hogy tőlünk távol, Németországban él, pedig tudom az agyammal, hogy ott biztonságban van a gondozási rendszerben, a szülei halála után sem lesz hajléktalan, munkája, élete, baráti köre van. Csak hát a racionalitás az egy dolog, és bizony nem kizárólagos, legalábbis az én esetemben nagyon nem.

      Mivel a szülinapja december 19-n van, ilyenkor mindig előtörnek régi emlékek, szépek és kevésbé szépek, a sok nehézség, amin együtt mentünk át a különlegessége miatt, ( aspergeres ) és emiatt extrém módon összekovácsolódtunk, ráadásul még első gyerek is, akinek az anyja szívében azért valljuk be, mindig speciális helye lesz, szóval, ez nem egy könnyű időszak. 

       . Állítólag az idő mindent megold majd. Én 15 éve várom a megoldást, de még nem jött el. Úgy látom, neki se igazán, ilyen tájban gyakrabban emlegeti, hogy hiányzom neki, és ezt nem könnyű hallani, nem egyszerű erre reagálni még ennyi idő után sem. Meg kell próbálni a jelenre koncentrálni, csak így juthatunk előrébb.

          Újabban úgy próbálom az emlékek fájdalmát, az önvádat csökkenteni, hogy vizualizálom, ahogy az emlék megérinti a lelkemet, mint egy tüll fátyol. Nem úgy, mint a szögesdrót, ahogy eddig történt. Ettől kicsit jobb.

           Kívánom Mindenkinek, hogy sikerüljön minél több szögesdrótot tüllre cserélni az ünnepek alatt.

                 BÉKÉS, ÁLDOTT  KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJ ÉVET  KÍVÁNOK !