A stressztűrő képesség  -misztikus nevén lelkierő- fokozása korunk kulcsproblémája. Az " Ép testben épp, hogy élek " korszakban létezünk. A bölcs tanács, hogy kerüljük a stresszt, egyrészt megoldhatatlan, másrészt hibás is, hiszen a stressznek pozitív formája is van, ami jót tesz nekünk! Emlékezzünk csak vissza az első randikra, vagy egy találkozóra rég nem látott jóbarátunkkal. Ez is stressz, ez az, amiről Selye professzor annak idején azt mondta, hogy az "élet sava-borsa." Szóval, ez egyenesen jót tesz. Ami rombol, az a szorongás, aggódás, tépelődés, a folyamatos nyomás, ami a követelmények miatt nehezedik ránk. Na ez az, amit tudnunk kell tűrni!

Csodarecept sajnos itt sem létezik. Sajnálatos, de még a napi 375 mg magnézium sem fogja megoldani a gondjainkat, nem véletlen a reklámok óvatos megfogalmazása, miszerint az említett készítmény " javíthatja", vagy " segítheti"  a stressz elviselését. Nem bliccelhetjük el azt a TUDATI TEVÉKENYSÉGET, ami a stressztűrést fokozni tudja.

A legfontosabb tényező a hit. Ennek csak egyik megnyilvánulása a vallás, nem szükségszerű a jelenléte. Hihetünk bármiben- akár saját képességeinkben, az Univerzum igazságosságában, a Jóságos Szellemekben, A Természet jóindulatában, bármiben, amiben meg tudunk kapaszkodni a nehéz pillanatokban. Ráadásul a nehéz pillanatok is mindenkinél mások, mert a személyes sorsok is eltérőek. Tehát a kapaszkodónkat magunknak kell meglelni.

A másik lényegi elem a JELENLÉT. A magyar szó nagyon találó: most és itt kell létezned, arra kell figyelned, ami éppen zajlik. Sok probléma már ettől, látszólag magától megoldódik.

Ahhoz, hogy a stressztűrésünket folyamatosan magas szinten tudjuk tartani, természetesen a feltöltődésre is módot kell teremtenünk. Erre kiváló lehetőség az ELVONULÁS. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, Indiáig meg sem állni, órákon át a köldökünket bámulni, van ennek egyszerűbb, gyakorlatiasabb módja is.

Sokat segíthet a természet közelsége: heti 1 óra háborítatlan természeti környezetben  bizonyítottan normalizálja a stresszhormonok szintjét. Nyilván nem a zsúfolt kirándulóhelyeken kell beállni a sorba a lacikonyhánál, hanem egy csendes erdőben kell kicsit leülni, és " tét nélkül" szemlélődni.

Ennél is egyszerűbb, és munka közben is elvégezhető, ha csak kikapcsolunk néhány percre- visszaidézünk egy jelenetet egy filmből vagy könyvből,vagy akár az életünkből, ami inspiráló volt számunkra, ami megérintett. Jó, ha van néhány kedvenc idézetünk, amit előránthatunk, ha szorul a hurok. Ez képes feltölteni egy időre.

Végezetül álljon itt egy effajta idézet Kurt Vonneguttól, aminek angolul hatalmas ereje van. Remélem, át tudok adni ebből valamit a fordításomban is.

" Istenem, ajándékozz meg engem békességgel, hogy elfogadjam, amin nem változtathatok, bátorsággal, hogy változtassam meg, amit tudok, és bölcsességgel, hogy mindig jól ítéljem meg a különbséget."

Mindenkinek eredményes feltöltődést kívánok!  :)