A Biblia szerint oda kell tartanunk, ha az egyiket megütik. Kár, hogy a Szent Könyvekben nem rendelkeztek a menet közben bekapott bal-és jobbhorgokról, parasztlengőkről és bodicsekekről, mert akkor most jóval könnyebb helyzetben lennék.

        Autista / spektrumzavarral élő /  nagylányommal ismét lyukra futottunk. Volt már ilyen sokszor, mindig menet közben derült ki, hogy az adott iskola mégsem tudja őt vállalni, a pszichológus nem tudja kezelni, a vizsgálatot a támogatáshoz nem tudja senki elvégezni, mert " nem a szakterülete." Ilyenkor csendben elkullogtunk, új helyet kerestünk, és közben néha találkoztunk lelkiismeretes, jószándékú emberekkel,akik magasra emelték az én kicsikémet, és a maximumot hozták ki belőle. Talán emiatt maradt meg a kitartása és az elszántsága, hogy szakmát szerezzen. Nem volt egyszerű, de megcsinálta, női szabó lett.

       Nagyon örültünk, és vártuk a nagyszerű lehetőségeket, amik  elmaradtak. Regisztrált álláskeresőként hadakoztunk a szélmalommal, általában válaszra sem méltatták a pályakezdő fiatalt. Végül csak megérkeztünk a saját terepünkre, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához, amelyről sok-sok szépet és jót hallottunk mi is a médiában, így nagy bizalommal végeztük az ügyintézést, a papírok beszerzését, és meg is lett a várva várt állás. Igaz, hogy nem a képesítésnek megfelelő, de kit érdekelt az akkor, gyerekem minden reggel  4.30-kor kelt, hogy 5.40-re odaérjen, és jól is dolgozott, amint ezt a koordinátortól származó rendszeres telefonokból megtudtam. Esténként otthon mindig lelkesen beszámolt a napi eseményekről, amiből már láthattam, hogy (papíron) alkalmaz ugyan pszichiátert a cég, de az autistákkal való együttműködés tényleg nem volt a "szakterületük." Nagyobb konfliktus azonban nem volt, panasz hozzám nem érkezett, lánykám barátokat is szerzett, így derült égből villámcsapásként ért a telefon a munkaügyről, hogy a munkaviszonyát megszüntetik. Alázatosan esdekeltem indoklásért, de a válasz annyi volt, hogy próbaidő alatt volt, így nem kell indokolni. Megpendítettem, hogy  ez nekünk nagy segítség volna a továbbiakra nézve, de kategorikus elutasítás várt minden vonalon.

         Féltettem a gyereket: újabb kudarc, újabb törés...  De nem így lett, szomorú volt egy ideig, de most új terveket sző, tartja a kapcsolatot a megszerzett barátokkal, így én is kicsit bizakodóbban várom a jövőt.

        Hátha nem kell többet odatartanom a másik orcámat is.