Az utóbbi időszakban tudatosan figyelni kezdtem a gyógyszerreklámokat a tematikájuk szerint. A "rangsor" a következőképpen alakul: győztesek a fájdalomcsillapítók, a következő helyen pedig holtversenyben a megnyugtató és a felpörgető szerek osztoznak. Vagyis ugyanolyan lényeges az embereknek, hogy megszabaduljanak a stressztől, szorongástól, és jól aludjanak, mint hogy jól tűrhessék a stresszt, a megterhelést, hogy ne fáradjanak el a napi tevékenységektől.
Nincs is ezzel semmi gond, hiszen nincs mindig gyors megoldás a stresszhelyzetekre, gondokra, viszont az életnek menni kell tovább, így az embernek segítség kell, amit a gyógyszercégek nyújtanak. Ez nem szégyen, merni kell segítséget kérni, vagy azt elfogadni, belátni, ha egyedül nem megy valami. De ez csak átmeneti megoldás.
Rá kell szánni az időt, hogy kilépjünk a hétköznapok forgatagából, és magunkban rendezzük a dolgokat. Erre kiváló módszer a mozgás, leginkább a jóga, a tai-chi, a chi-kung, tehát azok a mozgásformák, amelyek koncentrációval párosulnak, ráadásul tudatosítják bennünk, hogy mi magunk is egy energiaáramlás részei vagyunk, és nem okvetlenül a magnéziumot kell kétpofára tömni egy halom pénzért, mindössze meg kell tanulni néhány mozdulatsort, amivel hasznunkra fordíthatjuk ezt az áramlást. Való igaz, hogy ez kb.5 perc, nem 5 másodperc, de valamit valamiért. Ez mindenre igaz, ha komoly a szándék, megszületik a célkitűzés, és energiát fektetünk bele, áldozatot hozunk érte, akkor sikert érünk el. Ha hajlamosak vagyunk felnagyítani a problémákat és kicsinyíteni saját teljesítőképességünket, úgy érdemes belegondolni abba, hogy mindnyájan egy nagy egész részei vagyunk, és pont így van ránk szüksége az univerzumnak, mert bár kis pontok vagyunk, de a kis pont megváltozása az egészre is hatással van, mint mondjuk egy mozaik kicsi eleme: ha rossz helyre kerül, a kép nem ugyanaz már.
Szóval, ne a bajokra koncentráljunk, hanem a feladatokra. Mert valójában nem minden baj, ami nekünk annak tűnik, csak az elménk " rakja hozzá" azt a sok körítést, ami miatt aztán stresszforrássá válik a dolog.Ahogy annak idején a Zanzibár is megénekelte: " a félelem a félelemtől..." Ennél találóbb leírást nem is tudnék adni a problémára, amikor túlagyaljuk a dolgot, és korábbi rossz élmények miatt előrevetítünk valamit, ami még nem is létezik, de már aggódunk miatta. A félelem hasznos, mert a konkrét dolgot kerüljük el miatta, ami éppen fenyeget. A szorongás, (amit legtöbben a stresszel azonosítanak, ami hiba) viszont egy megfoghatatlan dologtól, jövőbeni elképzelt történéstől tör ránk, és megterheli a szervezetünket, főleg ha tartóssá válik. Ez a stressz " rossz" formája, a distressz, amitől rövid úton meg kell szabadulni például speciális légzéssel. A "jó" stressz, "az élet sava-borsa" viszont kell, ezt a pozitív élmények eredményezik, pl. találkozás a szerelmünkkel, büszkeség a gyermekünkkel kapcsolatban, egy kellemes meglepetés, ilyesmik. Ettől is felmegy a vérnyomás, dobog a szív, de ez csak edzés a szervezetünknek.
Terheljük magunkat, de adjuk meg a pihenés lehetőségét is, így marad fenn az egyensúly, így tudjuk a legtöbbet kihozni magunkból.
