Általában ezt kell bizonyítanunk egy pipával több internetes felületen is. De mi a helyzet valójában? Nyilván testfelépítés szempontjából nem vagyok az, különleges ötvözetek és áramkörök helyett bonyolult kölcsönhatásokban közreműködő szerves anyagokból állok össze. Érzelmi világ - hát, az nekem aztán van, ezerrel ajnározom az állatokat, amelyikhez csak hozzáférek, adakozom több gyermek- és betegsegítő alapítványnak, rendszeres vér-és plazmaadó vagyok, dédelgetem a gyerekeimet, patronálom a szüleimet, szóval az érzelmeknek nagy szerepe van az életemben. A robotokra ez ugyebár nem jellemző, bár az androidokat úgy programozzák, hogy mutassanak érzelmeket, ( Asimov szerint legalábbis) még ha nem is érzik azokat. Döntéshozatal hideg fejjel, alapos , de gyors mérlegelés alapján - hát ez is robotság, én is megteszem, amit tudok, de a hideg fej biztosan hiányzik.
Akkor miért is jutott eszembe ez az egész robot-dolog? Elméláztam kicsit a mindennapi életem felett, és egy érdekes felfedezést tettem: a hétköznapjaim menete főbb vonalakban a következő:
Probléma - megoldáskor pipa a képzeletbeli listán - továbblépés, aztán újabb
Gond - Pipa - Továbblép
Gond - Pipa - Továbblép
míg be nem esem az ágyba, hogy holnap kora reggel kezdhessem újra az egészet. És mi dolgozik így, séma alapján ? Bizony, a robot. Sok dolgot így oldok-oldunk meg, rutinból, tudatos átélés, a pillanatban való jelenlét nélkül, csak hogy túléljünk. Ez a lelki életnek bizony nem kedvez, belefásulunk a mindennapokba, eltűnik a szépség, a kedvesség, csak gyűrjük tovább, mint egy gép. Bizonyos esetekben ez jó, mások nehézségeibe nem tudunk belevonódni sérülés nélkül, hát jobb, ha csak tesszük a dolgunkat maximális szinten, és lépünk tovább. De meg kell találni az egyensúlyt, be kell vállalni némi fájdalmat és lemondást, hogy valóban ÉLJÜNK, ne csak LÉTEZZÜNK. Tehát most ünnepélyesen kijelentem:
NEM VAGYOK ROBOT !!!
