Úgy terveztem, nem nyúlok ehhez a témához még egyszer, de nem tudom megúszni, mert annyira része az életemnek. Most kórházi gyógyszerészként átélem egyszer a próbatételt az intézményben, aztán amikor délután megyek kicsit besegíteni a közforgalmú patikába, azt látom, hogy ott sem jobb semmivel, csak mások a kritikus pontok.

    Egyszerűen képtelen vagyok elmélkedni bármilyen más kérdésről, vagy relaxálni egy kicsit, mert kb. 5 másodperc múlva már azon jár az eszem, melyik céget kéne még hívnom, hogy szerezni tudjak még egy kis fertőtlenítőt, vagy hogy miért nem képesek megérteni az emberek, hogy ne mostanra időzítsék a nagybevásárlást a patikában, ne tömegeljenek,  és hogy a kívül várakozás elsősorban az ő érdeküket szolgálná. ( Bár elvileg mi is aggódhatnánk idős orvos, gyógyszerész és ápoló kollégáink miatt, mint a pedagógusok az övéik miatt...)

    Ez az időszak nem kedvez a nagyívű eszmefuttatásoknak, lemondásokkal jár, csak a kitartás segíthet. Ugyanakkor tisztelettel figyelem ápoló kolléganőimet, akik minden egyes belépő beteget türelemmel kikérdeznek, fertőtlenítenek, irányítanak töretlen odaadással, szakmailag felkészülten.

     Mindnyájuknak sok erőt  és pozitív energiát kívánok az elkövetkező időszakra.