Az életünk teremthet olyan helyzetet, amikor az elveinkkel teljesen ellenkező dolgot kell tennünk, ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból, a megszokott, rutinnal menedzselt életvitelünkből. Ez lehet szörnyen kényelmetlen, szorongást okozó, ha már előre tudjuk, és rágódhatunk rajta. Ilyen például, ha alapvetően csendes, befelé forduló emberként egyszer csak olyan feladatot kapunk, hogy ki kell állnunk nagy nyilvánosság elé. De lehet  spontán dolog is, amikor egy pillanat alatt döntünk, úgy kerülünk a figyelem középpontjába. Mondjuk, ha eddig a családban csak  szorgos kis hangyaként mindenkit kiszolgáltunk, szülőnket, gyerekünket, párunkat, és van egy dédelgetett programunk, amire már hónapok óta készülünk, mindent megszerveztünk, mikor előtte való napon valaki " bekever". Természetesen nem arról van szó, hogy egy komoly betegség lép fel, mert akkor az anyuka szépen teszi a dolgát zokszó, sőt, zokgondolat  nélkül, mert ez ugye, magától értetődik.

         Hanem az a történet, amikor a segítőnk kihátrál a dologból, és mondvacsinált indokkal  cserben hagyna. Ilyenkor, saját magunkat is meglepő módon képessé válunk érdekünk érvényesítésére, kiállni magunkért. Utána persze sokszor felmerül a kérdés bennünk, hogy helyes volt-e az eljárásunk, nem voltunk-e túl önzőek.

         Mindenki megnyugodhat: a lelki egyensúlyhoz KELL némi egészséges önzés, hiszen hogy adhatna bármi jót  az az ember, aki nem tud feltöltekezni soha?  Ráadásul, ha egyszer-egyszer érvényre juttatjuk akaratunkat, kitörünk a skatulyából, amit a körülmények kényszerítettek ránk, átérezzük, hogy lám csak, hát erre is képesek vagyunk, az nagyszerű érzés!

         Ha sikerül ezt megélnünk, szinte szárnyalunk napokon át, mert megsokszorozódik az energiánk, és ez a környezetünk számára is pozitívumokat hordoz. A megélt szituáció nem csak ilyen lehet, csak hát a fentebb vázolt elég gyakori egy dolgozó családanya életében...

         Olyan is lehet, amikor a sztereotípiák határolnak be: " Ugyan már, egy nő nem tesz ilyet!" vagy a " Mit akarsz már 50  felett ?" felütéssel induló eszmefuttatások, amelyekkel a környezetünk rak helyre bennünket. Pedig bizton állíthatom, hittel és reális célokkal fantasztikus élményekkel lehetünk gazdagabbak, és óriási, eddig rejtőző tartalékokat fedezünk fel magunkban. Természetesen nem K2-megmászással, vagy űrutazási tervekkel kell kezdeni, de mindenkinek ajánlom, vágjon bele!

         Sok hitet és bátorságot kívánok a próbálkozóknak!