" Jó tett helyébe jót várj! " Ez a mondat nagyon sok mesében előfordul. Élettapasztalattal rendelkező emberek között azonban ennek egy jóval fanyarabb változata van forgalomban: " Jó tett helyébe jót sose várj ! " Akkor most hol az igazság?

        Egészen máshol. Amit úgy lehet megfogalmazni, hogy egyszerűen csak tegyél jót, és ne várj érte semmit cserébe. A legnagyobb csoda pedig az, hogy pont ilyenkor kapsz a legtöbbet. A jótétemény  a lelkünknek ad egy olyan pozitív töltést, ami mással nem pótolható. Persze nem elsősorban a kierőszakolt jótékonykodásról van itt szó, hiszen karácsony környékén mindnyájan átéljük akár többször is, hogy X, Y, Z  alapítvány jelentkezik, tegyük már széppé valakik ünnepét. Igen, általában ezt sem tagadjuk meg, de az ezt követő érzés meg sem közelíti azt, amit akkor érzünk, ha magunktól tettünk valami jót. Főleg olyankor, ha azok, akiken segítünk, nem is tudják azt viszonozni a szokásos formában, tehát megköszönni, szívességet tenni, igazolást küldeni az adójóváíráshoz.

      Szóval, a legfantasztikusabb, leghálásabb dolog állatokon segíteni. Ők tényleg nem tudnak mást adni, csak a hálájukat, sőt a meggyötörtek, bizalmukat vesztettek, emberhez nem szokottak még azt sem, legalábbis nem a számunkra értékelhető módon, hiszen nem fognak dörgölőzni, odajönni, hálás pillantásokkal felénk nézelődni, mégis ez adja a legtöbbet.

      Nem kell nagy dolgokra gondolni, a legegyszerűbb lehetőség az önzetlen jótékonyságra a madáretető. Igen, van vele kényelmetlenség is, mert szemetet is termelni fognak a kis vendégek, ( az egyebekről nem is beszélve ), de pont ettől lesz igazán hiteles a dolog, hogy munka van vele, mert attól,  hogy kiszórok pár marék magot, nem lesz meg az a lelki jutalom.

      Aki viszont teheti, próbáljon önkénteskedni kutyamenhelyen, állatkertben, mert amit ott tapasztalhat, semmi máshoz nem fogható. Óriási sikerélmény, ha több alkalom után a zűrös, félénk kutya már nem rohan el, vagy épp az acsarkodó már kicsit kevésbé ront a kerítésnek. Csak arra kell vigyázni, hogy ne vonódjunk bele ebbe túl mélyen, ne akarjunk minden szenvedő lényt megmenteni, egyszerűen csak örüljünk annak, hogy megismertük őket, és adjunk, amit és amennyit tudunk.

      Bízom benne, minél Többeteknek lesz alkalma ezt átélni. Sok szép tapasztalást kívánok!