Mindannyian várjuk az ünnepeket. Ki az ajándékok miatt, ki a pihenésre ácsingózik, ami ránk is fér a megelőző hajtás miatt. Pedig ennek nem kell okvetlenül így lennie. Az én gyermekkori szentestéim meghatározó élménye, ahogy anyukám este holtfáradtan, " sütésszagúan" beesett közénk, és tálalta a hatfogásos, fejedelmi vacsorát, amit a napi munka ( körzeti orvos volt falun) után még az utolsó erejével elkészített. Sose értettem, hogy ez miért kell. Az év más napjain is finomakat ettünk, gyerekként meg különben sem volt olyan fontos az étel. Sokkal jobban szerettem volna, ha inkább bejön hozzánk, mesélhettünk és beszélgethettünk volna, de hát a hagyományok, ugye...
A nőkre rengeteg pluszteher hárul ilyenkor, takarítás, bevásárlás, ajándékokról gondoskodás, sütés-főzés. Nem is marad energia arra, hogy a lelkünket felkészítsük az ünnepre, hogy az egész VALÓBAN a szeretetről szóljon. Megdöbbentő statisztikai adat, hogy karácsonykor nem csak az öngyilkosságok, hanem a családon belüli erőszakos cselekmények száma is kiugróan megnő. A túlfeszített idegek, az alkohol hatására könnyen eljár a kéz, előkerül a nagykés. Ennek megelőzéséért tennünk kell valamit!
Az ajándékok esetében sokkal fontosabb az árnál a személyes jelleg, ha a megajándékozott érzi, hogy ez neki, róla szól. Nem is szükséges okvetlenül a Cofidist és a Providentet igénybe vennünk, hiszen az ünnep után úgyis vissza kell fizetni a kölcsönt, és ez egy újabb feszültségforrás, ami rányomja a bélyegét már az ünnepekre is.
Amikor ezek a hagyományok kialakultak, az emberek mindennapi étkezése általában mennyiségileg is hiányos volt, az ünnephez hozzátartozott a bőséges falás. Ma már rendesen táplálkozunk, sőt az egész már a túlzás irányába tart, mégis az ünnepek alatt roskadoznak a terített asztalok. Utána meg a körülöttük ülők. Egészségügyis családból származom, magam is az vagyok, szóval nem kell bemutatni az ilyenkor szokásos gyomorrontásos, túlevéses embert, akik elözönlik az ügyeleteket. Higgye el mindenki, az ünnepekre nem tágul ki a gyomrunk, nem nő meg az energiaigényünk, ebből a szempontból ezek is csak olyan napok, mint a többi.
Sokkal fontosabb, hogy a lelkünkben legyen ünnep, boldogan, őszinte szeretettel tudjunk a családunk, munkatársaink, a többi ember felé fordulni. Az otthonunk feldíszítésével együtt ékesítsük fel a lelkünket is, az Advent ideje alatt készüljünk fel az együtt töltendő időre,adjunk magunknak lehetőséget a pihenésre, hogy jobban sikerülhessenek a közös programjaink. Az étkezéseket meg tudjuk oldani normális mennyiségű táplálékkal, nem kell minden időnket erre pazarolni, rágörcsölni a sütés-főzésre, elvégre mindnyájan tudjuk, mi lesz belőle, bármennyit is vesződtünk vele. :)
Mindenkinek tudatos, átgondolt készülődést, tartalmas ráhangolódást kívánok !
