Ez az egyik sablonkérdés, ami általában előkerül a legtöbb kommunikációban, de a válasz már nem igazán érdekli a kérdezőt, hiszen ez csak egy udvariassági formává vált. Azért jutott most mégis eszembe, mert most sokan sokféleképpen válaszolnának erre a kérdésre.

     Van, aki otthon, "hómofiszban" nyomja, mellette a család ellátása, a gyerekek  tanulása/tanítása is bejön külön feladatként, semmi környezetváltozás, hiszen otthon kell lenni, és ha marad némi üres idő, akkor jólesik már egy picit lepihenni. De jó lenne már visszatérni a melóba! ( Ki gondolta volna, hogy valaha is fog így hiányozni...)

      Van, akinek be kell járnia dolgozni. Kicsit meg van keverve a munkarend, a beosztás, de megy a verkli tovább. Itt rettentően sokat számít a munkahelyi légkör, a kollégák beállítottsága. Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt, a józan óvatosságot, ha valaki állandóan retteg melletted, és a halált várja. Hiába próbálod nyugtatni, aztán, mikor már a te cérnád is elfogyott, bedobod az aduászt: Aki fél, annak meggyengül az immunrendszere is! Sajnos, ez sem használ, így kínban telnek a percek, és olyan jó hazamenni!

      Van, aki kényszerűségből kénytelen otthon maradni, aggódik a család anyagi biztonsága miatt, fogalma sincs, mi lesz ezután, hogy áll majd talpra megint. Ilyen lelkiállapotban iszonyú nehéz otthon ülni és együtt lenni a családtagokkal, hiszen így nem tudja az ember értékelni az együtt töltött időt, mert jobb volna inkább egyedül lenni,  terveket kovácsolni, taktikákat kidolgozni a jövőre nézve, vagy egyszerűen csak imádkozni, hogy minél előbb legyen vége ennek az egésznek.

      Ha valaki szembejön velünk az utcán, az üzletben, nem tudhatjuk, melyik csoportba tartozik, így próbáljunk meg egymással türelmesebbek, empatikusabbak lenni ebben az időszakban. Ez azért nagy elvárás, hiszen éppen ezekből fogyunk ki mi magunk is az idő múlásával.

      Mégis meg kell próbálnunk, hiszen az emberség egyik kritériuma éppen az lenne, hogy nehéz helyzetben segítjük egymást. Mindenkinek sok erőt, kitartást kívánok, így tudunk sikeresen vigyázni egymásra és magunkra is!